Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 43

Kúria hatalmának természetével, közelebbről a dikasztériumok törvényhozói illetékességével az eddigi magyar kánonjogi irodalom nem foglalkozott behatóan, és mert e kérdéskör alaposabb ismerete nélkül a szentszéki dokumentumok jogi erejének megállapítása sem lehetséges, érdemes egy kicsit részletesebben kitérni az ezzel kapcsolatos problémákra.

Az Egyház mai teológiai és jogi alapállása szerint a Római Kúria mint a pápát péteri szolgálatában segítő intézmények összessége tevékenységét a rendes helyettesi hatalom (potestas ordinaria vicaria) birtokában fejti ki,66 a pápa kormányzati hatalmából (potestas regiminis) annak mindhárom ágában:67 a törvényhozásban (legislatio), az igazságszolgáltatásban (iurisdictio) és a közigazgatásban (administratio) részesül. Emiatt egyes szerzők tágabb értelemben véve pápainak tekintik a kúriai szervek dokumentumait is,68 amennyiben ezúttal is a pápa az, aki azokkal új szabályokat alkot vagy a korábbiakat értelmezi.69

Mivel a hatalmi ágak az Egyházban nem megosztva működnek, mint a világi jogrendekben, hanem csak elkülönítve,70 kérdés, hogy a pápa hatalom három típusából a Római Kúria milyen mértékben részesül. A jelenlegi gyakorlat szerint törvényhozást a pápa inkább saját személyében, a közigazgatást viszont nagyobb részt a Kúria útján gyakorolja. A kúriai szervek törvényhozói hatalma (amely hagyományos, de kissé szűkebb tartalmú szakkifejezéssel legislatio delegata)71 tehát elméletileg kivételes, amely a pápák által adott eseti megbízásokban (mandatum speciale), ritkábban pedig a törvényhozásra való előzetes és általános felhatalmazásban (faculatates generales) nyilvánul meg.72

Ezek az elméleti alapok azonban korábban nem voltak ilyen világosan kifejtve és jogilag szabályozva. A törvényhozó egészen a legutóbbi időkig számos kérdést homályban hagyott, a Kúria szervezetét és működését érintő előírásaival pedig hol

66 L. erről újabban VlANA, A., Naturaleza canónica de la potestad vicaria de gobiemo, lus canonicum 28 (1988) 99-130.

67 A szent, ill. a kormányzati hatalom fogalmáról és felosztásáról újabban lásd STICKLER, A.M., La «potestas regiminis»: visione teologica, in II nuovo Codice di diritto canonico. Novità, motivazione e significato (Atti della Settimana di Studio 26-30 aprile 1983) [Utrumque ius 9], Roma 1983. 63-74. HERRANZ, J., La triplice articolazione della potestà di governo nella Chiesa, in Studi sulla nuova legislazione della Chiesa (Centro Accademico Romano dclla Santa Croce: Monografie giuridiche), Milano 1990. 141-169. GHIRLANDA, G., Potestà sacra, in NDDC (1993) 803-812. LThK3 VI. 10-11.

68 így STICKLER, Acta RR. Pontificum, LThK2 I. 116 és KALB, H., Acta RR. Pontificum, LThK3 I. 119. Ez a felfogás azonban az 1909, ill. 1917 előtti állapotokat tükrözi (vö. fent, 59-60. j.), amikor még nem volt hivatalosan is egyértelmű, hogy „szentszéki = pápai + kúriai”.

69 Vö. X. Pius, Promulgandi rendelkezés (37. j.) AAS 1 (1909) 5: (...) sacrarum praesertim Congregationum opera, quibus Romani Pontifices, ad leges iam latas declarandas aut novas constituendas utebantur (...).

70 A kérdés újabb irodalmából lásd pl. HERVADA, J., Diritto costituzionale canonico (Centro Accademico Romano dclla Santa Crocc: Trattati di diritto), Milano 1989. 247-256, 273-276. HERRANZ, J., II principio di legalitá nell’escercizio della potestà di governo, in Studi sulla nuova legislazione della Chiesa (69. j.) 113-139. Az elkülönítés fogalmához különösen lásd EICHOLT, Gewaltenunterscheidung statt Gewaltentrennung (30. j.).

71 A potestas delegata fogalmához újabban 1. OLIVARES, E. - URRUTIA, F.J., Delegata, potestà, in NDDC (1993) 333-335.