Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész
42 Rhimer Zoltán b) A szentszéki dokumentumok szerzősége A szentszéki dokumentumok hivatalos iratok, ezért nem lehet rájuk az irodalmi szerzőség elveit alkalmazni. A szöveg voltaképpeni szerzője (auctor materialis) rendesen nem azonos azzal, akinek a neve alatt az adott dokumentum nyilvánosan megjelenik (auctor formalis), így „szerző” helyett a világi jogrendekhez hasonlóan helyesebb kibocsátóról beszélnünk. A szentszéki dokumentumok esetében azonban a kibocsátó meghatározása sem könnyű feladat: a „Szentszék” fogalom tartalmi bizonytalanságából ugyanis következik a kibocsátó kilétének elmosódása is. Ez azt jelenti, hogy a kúriai dokumentumok- elsősorban jogi - megítélése során nem indulhatunk ki egyszerűen abból a tényből, hogy azokat az AAS milyen rovatban közli, hanem formájuk és tartalmuk összehasonlító elemzésével egyenként kell megvizsgálnunk a pápa személyéhez és hatalmához való viszonyukat. Az Államtitkárság dokumentumait pl. az AAS - a fenti logikus dichotómiát áttörve — 1983 óta a pápai aktusok rovatában, annak legvégén közli. A szentszéki dokumentumok kibocsátójának kérdéskörében tehát mindenekelőtt a pápa és a kúriai szervek kapcsolatát kell tisztáznunk. Mivel pedig a R ó m a i 62 63 64 65 62 A hivatalos közlönynek az Államtitkárság által a pápa utasítására 1910. január 5-én kiadott belső szabályzata, az Ordo servandus in moderatione et administratione commentarii officialis (AAS 2 [1910] 37-39) a 4. pontban kimondja: „11 bollettino avrà duc parti, una officiale cd una illustrativa c completiva. Nclla prima dovranno essere inseriti tutti gli atti, disposizioni, decreti cd istruzioni chc cmanano dalla S. Sedc, c richicggono la promulgazionc c pubblicazione per aver forza di legge [...]. Nclla seconda parte si riporteranno i decreti c le sentenzc, chc possono essere utili per conosccrc la prassi di Curia, o dar norma di giurisprudenza canonica ccc., i voti dci consultori, le informazioni e le notizio di promozioni o nomine ecc.” A folyóirat tartalmának c formális, a világi törvénylapokat idéző felosztásra ugyan nem került sor (vö. OCHOA, Leges Ecclesiae, I. [50. j.] XI és GONZÁLEZ DEL VALLE, Actos pontificios [7. j.] 277), ugyanakkor minden füzet egy Diarium Romanae Curiae című, de olasz nyelvű „tájékoztató résszel” végződik, amely a Római Kúria és a pápai udvar fontosabb eseményeiről, valamint a kinevezésekről és halálesetekről tudósit. Az említett „hivatalos részt” tehát az AAS-bcn közölt összes többi szöveg voltaképp együttesen alkotja. 63 Érdekes megfigyelni, hogy a teológiai és jogi lexikonok Acta Apostolicae Sedis szócikkeiben, amennyiben tartalmaznak ilyet, egyedül PIO ClPROTTIÉ (ED I. 1958. 532-533) sorolja fel a Szentszék hivatalos lapjának rovatait cs az ezekben közzétett dokumentumok típusait. Még furcsábbnak tűnik, hogy egyik szerzőnek sem jutott eszébe éppen e szócikkben, vagyis a legmegfelelőbb helyen kifejteni az „Apostoli Szentszék iratainak” az AAS gyakorlatán alapuló részletes tipológiáját (erre rendesen más címek alatt, az AAS-től teljesen függetlenül tesznek kísérletet, bár legújabban a latin címszón kívül c célból annak nemzeti nyelvű változatát is felveszik, 1. LThK3 X. 691-693). 64 Vö. 1917-cs CIC 20. k.; az új CIC 19. k.-ja ehelyett a „jurisprudentia et praxis Curiae Romanae” kifejezést használja. A fogalomhoz 1. ArrJETA, J. I., Il valore giuridico della prassi nella Curia Romana, in Ius Ecclesiae 8 (1996) 97-117. BODZON, EI procedimiento (28. j.) 249—252. APARIOCIO SÁNCHEZ, J. P„ «Stilus et praxis Curiae». Presupuestos para una vision actual del concepto, in Cuadernos doctorales 15 (2002) 81—107. 65 Az AAS ezeken kívül tartalmazza még a II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak hivatalos szövegét is, ezek azonban a pápai megerősítés és kihirdetés ellenére nem szentszékí aktusok, hanem egy másik egyházi törvényhozó szerv, az egyetemes zsinat megnyilatkozásai. Ezek vizsgálata - MORRISEY, Papal and curial pronouncements (13. j.) 111-112 példája ellenére - nem lehet feladatunk, annál is kevésbé, mert már kitünően elvégezte GEHR, J., Die rechtliche Qualifikation der Beschlüsse des Zweiten Vatikanischen Konzils (Münchener theologische Studien III/51), St. Ottilien 1997.
