Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 37

konkrét címzett híján ezek (pl. a pápa által aláírt és megpecsételt szentévi bulla, ill. egy dikasztérium vezetői által aláírt és lepecsételt határozat eredeti példányai) nemigen jutnak messzebb a kibocsátó szerv irattáránál, a szélesebb közönség pedig csak a nyomdailag sokszorosított változat egy-egy példányát veheti kézbe akár az AAS egy füzete, akár más - gyakran önálló - kiadvány formájában.45 46 Mivel pedig a hivatalos közlönyben megjelenő dokumentumoknak csak egy része jogszabály, ugyanakkor nem lehet (sőt időnként nem is célszerű) minden jogszabályt ugyanitt publikálni, ma is készülnek a hatályos jogot (ritkábban a nem jogi tartalmú dokumentumokat is) különböző forrásból összegyűjtő kiadványok,47 amelyek bevezetései és mutatói egyúttal magára a terminológiára nézve is igen hasznos ismeretekkel szolgálnak.48

b) A dokumentum-terminológia a hivatkozási gyakorlatban

A terminológia megfelelő használatának kérdése a mindennapi gyakorlatban a kánoni források konkrét hivatkozása során merül fel.49 Magukra az egyes dokumentumokra természetesen lehet azok eredeti latin műfajmegjelölésével is hivatkozni (ami a kánonjogi szakirodalomban egyáltalán nem ritka), ez azonban több problémát is felvet. A következetesség ugyanis azt kívánja, hogy ha a cím és a műfaj idegen nyelvű, akkor az legyen a kibocsátó és a dátum is, ám így a szakirodalmi hivatkozás pontosan ugyanazt a formát öltené, mint amely magukban a forrásokban, vagyis az AAS többnyire latin dokumentumainak lábjegyzeteiben olvasható.50 Mivel azonban ez a megoldás leginkább a latin nyelvű szakmunkák kontextusában képzelhető el, alkalmazási köre igen szűkre szabott.

Ha viszont a szakmunka valamely nemzeti nyelven íródik, a kibocsátót az esetek túlnyomó többségében az adott nyelven szokás megnevezni, s ez maga után vonja a hivatkozás többi eleme, különösen a műfajmegjelölés lefordítását is. Szerkesztéstudományi szempontból ezzel szemben felvethető, hogy a XX. század eleje óta idegen szakmunkák esetén a hazai gyakorlatban is az eredeti szerzőnevet,

45 Vö. GARCÍA Martín, J., Los actos administrativos de los Dicasterios de la Curia Romana según el Reglamento Genera! (1 julio 1999), in Apollinaris Ti (2000) 733-759, itt 747.

46 Jó példa c két létformára VI. Pálnak Carlo Confalonieri bíboroshoz, a Püspöki Szent Kongregáció prefektusához intézett epistulája a püspöki szolgálatról szóló directorium elkészülte alkalmából (Plurimas tibi gratias, 1973. február 22.), amelynek eredeti kalligrafikus szövege a pápa címerével és saját kezű aláírásával az önálló kötetként kiadott Ecclesiae imago direktórium (1973. február 22., Typis Polyglottis Vaticanis 1973) elején fakszimilében van közölve, nyomtatott változata pedig - a címzés elhagyásával - az AAS-bcn olvasható (65 [1973] 151-152).

47 Ilyenek pl. az EDIURCLA által kiadott Leges Ecclesiae sorozat kötetei, az Edizioni Dehoniane gondozásában megjelenő különböző enchiridionok (Vaticanum, biblicum, oecume- nicum stb.) vagy a liturgikus jogot tartalmazó Enchiridion documentorum instaurationis liturgicae.

48 Különösen OCHOA, X., Leges Ecclesiae post «Codicem iuris canonici» editae. I: Leges annis 1917-1941 editae, Roma 1966. VIl-XV, ill. ANDRÉS GUTIÉRREZ, D.X., Vili: Leges annis 1986-1995 editae, Romae 1998. CDLXXXIII-CDLXXXVI.

49 Ehhez legújabban 1. SASTRE SANTOS, E., Metodológia giuridica. La tesi e lo studio del diritto canonico (Institutum Iuridicum Clarctianum, Manualia 2), Roma 2002.2 144-152, 180-183.

50 PI. AAS 82 (1990) 6072: „IOANNES PAULUS II, Litt. Apóst. Patres Ecclesiae, 2 ian. 1980: AAS 72 (1980), p. 5.”