Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész
38 Rhimer Zoltán mücímet és megjelenési adatokat szokás megtartani, ezért a szentszéki dokumentumokra is indokolt a rajtuk olvasható kibocsátóval és címmel hivatkozni. Kérdés ugyanakkor, hogy egy dokumentum egyszerre többnyelvű hivatalos közzététele esetén - tennészetesen még az AAS-ben való megjelenése előtt - melyik nyelvű változat tekinthető eredetinek. Akánnelyik megoldást is választja azonban a szakember, az egyes műfajok szabatos magyar megnevezésének igénye a jegyzetbeli formális hivatkozás körén kívül, a szöveg összes többi mondatának kontextusában mindenképpen megmarad.51 c) A magyar dokumentum-terminológia kialakítása A hivatalos szentszéki dokumentum-terminológia nemzeti nyelvű változatainak összehasonlító vizsgálata - amelyre eddig sajnálatos módon senki sem vállalkozott - önálló tanulmány témája lehetne, rendszerszerű bemutatásától ezért az alábbiakban el kell tekintenünk (az egyes modem nyelvi megoldásokra így csak a legszükségesebb esetben utalunk). A terminológia egyes elemeinek létező magyar formáit ezzel szemben egy, a hazai tudományos igényeket iskielégítő fogalmi rendszer megalkotása érdekében már a teljesség igényével kell figyelembe venni. A fogalmi magyarításnak ugyanakkor minden esetben lehetőleg ugyanazokhoz az egységes szempontokhoz kell igazodnia. Az eredeti latinkifejezések fordításának természetesen mindig azok s z ó - tárijelentésé bői kell kiindulnia, a modem latin terminológia leképezésének tá- gabb háttereként azonban fel kell használnia a magyar világi és egyházi jogi szaknyelvet is, amely viszont európai léptékben mérve igen fiatalnak mondható: csak a XIX. században kezdett kialakulni, és a kánonjog esetében a mai napig sem tekinthető megszilárdultnak.52 További problémát jelent, hogy a hivatalos (normatív) dokumentumok megnevezése mindig erősen kötődik az adott korhoz és jogrendszerhez, amelynek változásai és eltérései, továbbá a (köz)nyelvileg elavult és az újabb kifejezések párhuzamos használata miatt sajnos nem könnyű megtalálni a latin terminusoknak nemcsak denotációjukban, hanem konnotációj ukban is megfelelő magyar változatokat. Néhányalapelv ennek ellenére mégis megfogalmazható. A magyarítás lehetőségei a következő határok között mozognak: (1) a latin kifejezés pontos átvétele (pl. constitutio > „konstitúció”, homilia ► „homília”, decretum > „dekrétum”, instructio » „instrukció”); (2) a latin kifejezés módosí- tott/egyszerűsített átvétele (pl. litterae encyclicae -> „enciklika”, litterae 51 A hazai kánonjogi irodalomban a teljes egészében idegen (főleg latin) nyelvű hivatkozástól a végig magyar nyelvű hivatkozásig szinte minden lehetséges átmeneti megoldás előfordul. A teljesen magyar hivatkozás legszélsőségesebb példája az 1917-cs CIC forráshivatkozásokkal ellátott kiadásának a kommunista államhatalom utasítására készült, kiadási hely és év nélkül megjelent fordítása, amely még a szentszéki dokumentumok címeként szolgáló, ám önmagukban többnyire értelmetlen latin kezdőszavakat (ún. incipit) is magyarul - gyakran hibásan - közli (pl. Allatae sunt: „Csatolták”). 52 Ennek okairól lásd Az Egyházi Törvénykönyv (26. j.) 21-22.
