Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 29

sével lehetséges. Ehhez a szintézishez kíván segítséget nyújtani a jelen dolgozat a Szentszék hivatalos közlönyében - elsősorban a II. Vatikáni Zsinat kezdete óta eltelt negyven év során - közzétett dokumentumok típusainak rövid leírásával és kritikai elemzésével.

II. Általános kérdések

1. Kutatástörténeti előzmények

Mivel a szentszéki dokumentumok műfajainak a mai napig nincs (nyilvánosan hozzáférhető) hivatalos felsorolása,8 tipológiájukat hagyományosan a kánonjogi tankönyvek és kommentárok, ill. a kánoni normákról, különösen a törvényekről szóló monográfiák tárgyalják. Az egyes műfajokról emellett a nagyobb egyházi, teológiai vagy jogi szaklexikonok is hasznos tájékoztatást adnak.9 A terminológia szempontjából kimondottan értékesek Klaus Mörsdorf történeti és kritikai megjegyzései az 1917-es kódex latin szaknyelvéről írt hiánypótló művében.10 A monográfiák között máig Heinrich Eisenhofer úttörő munkája11 az egyetlen, amely elméleti rendszerben foglakozik a dokumentumtipológia és - terminológia kérdéseivel, vizsgálódásai azonban sajnos csak ritkán terjednek ki a nem jogi természetű műfajokra. A téma újabb feldolgozói közül ugyanezt a szűkebb szemléletet alkalmazza Francis G. Morrisey OMI,12 szemben Heiner Grote átfogóbb bemutatásaival,13 amelyek viszont a legszélesebb közönség számára íródtak, s így nyíltan lemondanak a (szak)tudományos szemléletről. A magyar kanonisztikában a kér8 A világi jogokban ezzel szemben a normák tipológiáját a jogalkotó önálló jogszabályban taxatívan is rögzíti, s ugyancsak jogszabályban határozza meg ezek alkalmazási körét cs szerkesztési módját (Magyarországon pl. az 1987. évi XI. törvényben és a 12/1987 [XII. 29.] IM rendeletben). A Vatikánvárosi Államnak szintén van jogforrási törvénye, amelyet még XI. Pius bocsátott ki: Legge sulié fonti del diritto, n. 11, 1929 június 7., Acta Apostolicae Sedis, Supplementum 1 (1929) 5-13.

9 Elsősorban a The catholic encyclopedia (CE), a The new catholic ecnyclopedia (NCE) és az Enciclopedia cattolica (EC), a Lexikon für Theologie und Kirche 2. és 3. kiadása (LThK2 '3), ill, a Dictionnaire de droit canonique (DDC), az Enciclopedia del diritto (ED), a Nuovo dizionario di diritto canonico (NDDC) és a Lexikon für Kirchenrecht und Staatskirchenrecht (LKSKR). Továbbra is nélkülözhetetlen GAETANO MORONI munkája: Dizionario di erudizione storico- ecclesiastica da S. Pietro sino ai nostri giomi (DESE), I—Cili, Venezia 1840-1861. A legújabb szaklexikonok: DEL Re, N. (cur.), Mondo vaticano. Passato e presente (MV), Cittá del Vaticano 1995 cs LEVILLAIN, PH. (dir.), Dictionnaire historique de la papauté, Paris 1994.

10 MÖRSDORF, K., Die Rechtssprache des „Codex iuris canonici". Eine kritische Untersuchung (Veröffentlichungen der Görrcs-Gesellschaft zur Pflege der Wissenschaft im katholischen Deutschland, Sektion für Rechts- und Staaswisscnschaftcn 74), Paderborn 1937 (= 1967), 40-86.

11 EISENHOFER, H., Die kirchlichen Gesetzgeber, Technik und Form ihrer Gesetzgebung, München 1954.

12 MORRISEY, F.G., Papal and curial pronouncements: their canonical significance in light of the 1983 "Code of canon law", in Jurist 50 (1990) 102-125.

13 GROTE, H., Rome’s official statements: How and what? Towards a typology of documents, in The ecumenical review 46 (1994) 109-117. Jelentősen átdolgozott és bővített változata: Was verlautbart Rom wie? Eine Dokumentenkunde für die Praxis (Bcnshcimer Hefte 76), Göttingen 1995.