Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

30

Rhimer Zoltán

déskör - monografikus munkák hiányában - pusztán a tankönyvek megfelelő helyein bukkan fel, legfeljebb néhány oldal erejéig.14

Az utóbbi időben a kánonjog művelői - különösen a német, az angol és a spanyol nyelvterületről származók - egyre nagyobb figyelmet szentelnek a kánonjog mint normarendszer fogalmának és működésének, amelyről számos kitűnő monográfia és résztanulmány látott napvilágot. Ezek között külön meg kell említenünk Lothar Wächtemek a hatályos kánonjog törvényfogalmáról írt alapos doktori értekezését,15 amely a dokumentumműfajok tipológiájára és terminológiájára vonatkozóan is számos új és jelentős megfigyeléssel szolgál, továbbá John M. Huels OSM tanulmányát,16 amely a modem kánonjog normatípusainak eddigi legalaposabb rendszerezésével és a dokumentumok műfajaihoz való hozzárendelésével pontosan az ellenkező irányból tanulmányozta azokat az összefüggéseket, amelyek a jelen dolgozatnak is elsődleges tárgyát képezik.17

A kérdésről szóló legújabb összefoglaló, amely Don Piero Giorgio Mar- cuzzi SDB tollából származik és a CIC kihirdetése óta megjelent szentszéki dokumentumok típusait ismerteti s törvényerejüket vizsgálja,18 már egészen közel esik az általunk kitűzött célhoz: a különbség csak annyi, hogy a jelen tanulmány a dokumentumok összes típusára és tekintélyük minden lehetséges fokára kiterjed.

2. A tipológia problémái

A szentszéki dokumentumok és a kánonjogi normák típusainak egymással való megfeleltetését alaposan megnehezíti, hogy nemcsak az előbbi, de az utóbbi csoportnak sincs taxatív felsorolása, még kevésbé hivatalos tipológiája. A normák rendszere, hierarchiája a hatályos kánonjog tudományában az elmúlt évtizedek so14 A XX. század magyar nyelvű szakirodalmából 1. KÉRÉSZY Z., Katholikus egyházi jog a „Codex iuris canonici" alapján, I-IV (Tudományos gyűjtemény 23. 27. 28. 31), Pécs 1927-1928.

I. 42-52 és IV 28-30 (a történeti és a hatályos joganyagot vegyítve, gyakran elavult ismeretek, ill. kifejezetten hibás nézetek közlésével). SIPOS I., Katholikus egyházjog, Pécs 1943.3 10-12. BÁNK

J. , Egyházi jog. Az alkotmányjog alapjai, Budapest 1958. Aj és Kánoni jog, I—II. Budapest 1960-1963. I. 298-300. SZEMÉLYI J., Egyházjog, I—II. Budapest 1982. I. 57-58. ERDŐ P„ Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2003.3 94-95.

15 WÄCHTER, L., Gesetz im kanonischen Recht. Eine rechtssprachliche und systematischnormative Untersuchung zu Grundproblemen der Erfassung des Gesetzes im katholischen Kirchenrecht (Münchener theologische Studien III/43), St. Ottilien 1989. különösen 36-54, 185-225.

16 HUELS, J. M., A theory of juridical documents based on canons 29—34, in Studia canonica 32 (1998) 337-370.

17 A dokumentumok műfajaiból kiinduló és az egyes normatípusokat szigorúan ezekhez rendelő áttekintés az újabb szakirodalomban tudomásunk szerint csak FRANCISCO JAVIER URRUTIA egyik cikkének egy lábjegyzetében olvasható: De Pontificio Consilio de Legum Textibus Interpretandis, in Periodica 78 (1989) 503-521. itt 513.8 A régebbi szakirodalomban rendkívül alapos kísérlet ugyanerre: MAROTO, PH., Institutiones iuris canonici ad normam novi Codicis, I—II. Matriti-Romae-Barcinonc 1919. I. 413-419.

18 MaRCUZZI, P. G., La legislazione universale post-codiciale, in Vent'anni di esperienza canonica 1983-2003 (Atti della giomata accademica tenutasi nel XX anniversario dclla promulgazione del Codice di diritto canonico, Aula del Sinodo in Vaticano, 24 gennaio 2003), Città del Vaticano 2003. 83-113.