Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

KÁNONJOG 6 (2004) 21-1A.

RIHMER Zoltán

A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA*

I. rész

I. BEVEZETÉS; II. Általános KÉRDÉSEK: 1 .Kutatástörténeti előzmények; 2. A tipológia problémái; 3. A terminológia problémái; 4. A szentszéki dokumentumok fogalmának problémák, 5. A tárgyalás módja', III. PÁPAI DOKUMENTUMOK: 1. A legünnepélyesebb pápai dokumentumok', 2. Ünnepélyesebb pápai levelek', 3. Ünnepélyesebb szóbeli pápai aktusok', 4. Kifejezetten jogi jellegű pápai dokumentumok.

I. BEVEZETÉS

A Katolikus Egyház jogának sajátos fejlődése egészen a XX. század elejéig arra késztette a kánonjogászokat, hogy munkájuk során különös figyelmet szenteljenek a hatályos joganyag megállapításának. Mivel pedig ebből a szempontból tekintettek az Apostoli Szentszék megnyilatkozásaira is, azokat elsősorban normatív tartalmuk kedvéért, nem pedig önmagukban véve, egy önálló tipológia megalkotásának igényével tanulmányozták. S bár a jogforrások körének szabályozásától a kánonjog kodifikációja alkalmával természetesen az Egyház legfőbb hatósága sem tekinthetett el, az egyházi törvények és egyéb normatív aktusok hierarchiájának tárgyalását - főként a világi jogalkotókkal összevetve - mégis feltűnően elhanyagolta.* 1 így az 1917 utáni tan- és kézikönyvekben, továbbá a Codex iuris canonici (= CIC) I. könyvét (Normae generales) tárgyaló monográfiákban csak ritkán találkozunk a jogforrási rendszernek a kódex hézagos rendjétől elszakadni képes olyan átfogó bemutatásával, amely megkísérli szervesen integrálni azt a szentszéki dokumentumok jóval tágabb kategóriájába.2 Az 1983-as törvénykönyv új szabályozása e téren mennyiségileg és minőségileg egyaránt lényeges előrelépést hozott, a szükséges mértéket azonban továbbra sem éri el.3 A sokak által szorgalmazott rendszerezés - egyelőre csak de lege lata - így egyre inEz a tanulmány az Academia Latinitati Fovendae X. nemzetközi kongresszusán (Madrid, 2002 szeptember 2-7.) De Latinitate Ecclesiae officiali saeculi XX exeuntis címmel tartott előadás anyagából nőtt ki. Itt szeretnék köszönetét mondani a kevésbé hozzáférhető források és szakiroda- lom rendelkezésemre bocsátásában nyújtott segítségükért ERDŐ PÉTER bíboros úrnak, SZABÓ PÉTER docens úrnak, FARKAS OLIVÉR igazgató úrnak, BÁNÓCZI ROZÁLIA tanárnőnek és NEMERKÉNYI előd kollégámnak.

1 Vö. pl. ClCOGNANI, H.I., Ius canonicum. Primo studii anno in usum auditorum excerpta, I—II. Romae 1925. I. 467-468.

2 Pl. LijdSMAN, B., Introductio in ius canonicum cum uberiori fontium studio, I—II. Hilversum 1924-1929. I. 53-66, amely azonban ezt sajnos csak a pápai dokumentumokra dolgozza ki.

3 L. pl. HELMUTH PrEE alapvető kritikáját: Bemerkungen zum Normenbegriff des CIC/1983, in Österreichisches Archiv für Kirchenrecht (ÖAKR) 35 (1985) 25-61, különösen 36-37., 45^7.