Kánonjog 6. (2004)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: Képtelenség a házastársi életközösség vállalására játékszenvedély miatt
152 Joggyakorlat ge van. [...] A vágy tartósabb és irányult érzelem, amely a gondolkodást és az akaratlagos törekvéseket is determinálja. [...] Ha a vágy dominánsan úrrá lesz felettünk (függőség), következetesen perseverál, egyéniségünkkel szoros kapcsolatba lép, gondolatainknak, cselekvéseinknek úgy szab irányt, hogy jobb belátásunk ellenére is kielégítést nyer, szenvedélyről beszélünk.”2 Aki függőségben szenved, azaz szenvedélybeteg, már nem szabad. Nincs választási lehetősége, a kényszerűség uralja, hogy bizonyos érzelmeket, hangulatot elérjen vagy elkerülhessen. Ha ehhez hozzátesszük, hogy «A házassági beleegyezés akarati cselekedet,...» (vö. CIC 1057. kán. 2.§), akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a szenvedélybeteg akarat hiányában képtelen beleegyezését adni. Mi a szenvedélybetegség? A káros szokások egy csoportját — mert az érzelmi élettel szoros összefüggésben vannak — szenvedélyeknek nevezzük. Az emberi idegrendszer szükséglete, hogy a mindennapi élet monotóniájától, a gondok és kötelességek okozta feszültségektől bizonyos időre szabaduljon. A kiegyensúlyozatlan személyiség mind gyakrabban kíván a valóságtól menekülni, ismételten folyamodik valamihez, amely könnyebb jobb hangulatot nyújt. Bizonyos számú ismétlés után ez a tevékenység automatizálódik, és kialakul a szokás, a szenvedély, azaz a szokásokra specifikus hiányérzet olyan mértéket ölt, hogy a kiegyensúlyozatlan személyiség már nem ura önmagának. Akaraterejét meghaladja az idegrendszer ismétlési kényszere.3 Felosztását tekintve nem csak bizonyos anyagok lehetnek a szenvedély tárgyai, hanem bizonyos cselekvések is. Ez utóbbiak közé tartozik a pathologikus szerencsejáték-szenvedély is. A játékszenvedélyt, vagy «pathologikus szerencse- játékot», mint egy állapotot határozhatjuk meg «amely állapotban az egyén, a játék megkezdése után elveszíti a kontrolt a játékban eltöltött idő és a játékban szereplő pénzösszeg felett, úgy hogy addig játszik, míg már nem áll több pénz a rendelkezésére, és így átmenetileg képtelenné lett tovább játszani. A szenvedély ismertetőjegyei a gyakoriság, hogy huzamos ideig tart, és nagy összegekről szól.» Tekintettel arra, hogy a szerencsejáték-szenvedély a férfiaknál a 20 életév körül, míg a nőknél általában magasabb életkorban jelentkezik, úgy tűnik a játék- szenvedély csak abban az esetben gátolja meg a házassági beleegyezést, ha felek ennél magasabb életkorban kötnek házasságot, hiszen a házasságkötésre való kihatását tekintve nyilvánvaló, hogy a szenvedélybetegségnek a házasságkötést megelőzőnek kell lenni, ugyanis csak ebben az esetben akadályozhatja meg a házassági beleegyezés megadását. A játékszenvedély kialakulása mögött többségében Borderline-féle személységi zavar húzódik meg,4 amely nem szerzett betegség. A betegekre jellemző a bizonytalanság, zavarok a párkapcsolatban, hevesség, robbanékonyság. Az irodalomban a személyiségzavar háttereként minden esetben párkapcsolat illetve családi konfliktus húzódik meg.5 2 NYÍRÓ Gy., Psychiatria, Budapest I971.2 65. 3 Bartha L.-SZILÁGYI L. (szerk.), Pszichológiai alapfogalmak kis enciklopédiája, Budapest 1966. 181. 4 MSD - II-R, n. 301.83; 414. 5 Vö. A Rota Romana egy Jarawan előtt 1990. június 6-án hozott ítélete.
