Kánonjog 6. (2004)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: Képtelenség a házastársi életközösség vállalására játékszenvedély miatt
Joggyakorlat 153 Nem akármilyen szenvedélynek van gátló hatása a beleegyezésre. Csak akkor beszélhetünk a beleegyezést gátló szenvedélyről, ha a szenvedély súlyos. A játék- szenvedéllyel kapcsolatban alapvetően megkülönböztetjük az un. „lágy” és „kemény” szerencsejátékokat. A „lágy” szerencsejátékok közé tartoznak, amelyek kis összegű befektetést jelentenek, kis intenzitással és gyakorisággal játsszák. Ezek közé tartozik a lottó, egyes filléres alapon játszott kártyajátékok, a kockajátéknak az a változata, amikor arról döntenek, hogy ki fizeti a következő «rundot» stb. A «kemény» szerencsejátékok közé számítanak a pénzért játszott véletlenen és ügyességen alapuló szerencsejátékok, mint a pénzautomaták, a kaszinó játékok (rulett, Black Jack, bakkara stb.), és a lóverseny. A legtöbb beteges szerencsejátékos un. pénz- és szórakoztató automatákon játszanak (90-95%), közülük 50-60% a nyereményeket ismét felteszik, úgy hogy automatikusan komoly veszteségekkel kell számolniuk. A pénzjátékok nagyon fellendültek az utóbbi években a kaszinókban (1974-ben 134 kaszinó volt, 2000 már 400 fölött volt a számuk). A pathalogikus szerencsejátékosoknál a végleges játékszenvedélyük alapján általában komoly negatív értelemben vett pszichoszociális változások mutathatok ki. A játékhoz való viszonyukat már úgy élik meg, hogy az nem kontrollálható és nem irányítható. A következmények úgy anyagilag, mint a társadalmi életben és a személyes életben is súlyosak. Tipikusak a nagy eladósodások, a munkahely elveszítése, az érdeklődési kör teljes beszűkülése, alvilági kapcsolatok és az ezzel járó elmagányosodás. Úgy tűnik ez a személyiségi probléma nem csak megelőző, hanem örökös is. Törekvés arra, hogy saját erőből szabaduljon a játékfiiggőségtől többnyire csak ide- ig-óráig sikerül. A legritkább esetben beszélhetünk tartós sikerről. Hogy a problematikus szerencsejátékok esetében a neurotikus kialakulásról vagy szenvedélyről lehet beszélni vita tárgyát képezi a tudósok részéről. A Manual ICD-10-ben a pathologikus játszás diagnózisát így fogalmazzák meg «az impulzus kontroll zavara». Ezzel szemben a DSM IV-ben a besorolás a tárgyhoz kötött függőségről szól. Mindkét esetben azonban azt kell mondanunk, ha a beteg be is szünteti a játékot, mert nincs pénze, mert nem áll módjában játszani, ez még nem gyógyulás. A játékszenvedélynek trianguláló szerepe van a házasságban, mint a szerető tartásának. A szenvedélyjátékos képtelen „kizárólagosan” átadni magát a másik személynek. A Rota Romana hangsúlyozza, hogy a „drogok” esetében is nem a használat, hanem a függőség — amennyiben megváltoztatja a személyiséget — az, ami a házasságot semmissé teszik.6 III. AZ ÉLETKÖZÖSSÉG, MINT A HÁZASSÁG LÉNYEGES ELEME A Rota Romana egy 1979. november 23-án Pinto előtt hozott ítéletben arról olvashatunk, hogy az életközösség (vita communis), amelyről a II. Vatikáni Zsinat azt tanította, hogy a házasság személyi jellegét hangsúlyozza szemben a házasság 6 A Rota Romana egy Stankiewicz előtt 1990. február 23-án hozott ítélete idézi F. J. Scarsi ta- nulmányát ezzel kapcsolatban SCARSI, F.J., / disturbi da uso di sostanze psicoattive, in Aa. Vv., Diagnosi psichiatrica e DSM-/II-R. Aspetti clinici e prospettive medico-legali, Milano 1989. 46.).
