Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs Anzelm: A természetes személy jogképességének megszűnése. A holtnak nyilvánítás polgárjogi és kánonjogi aspektusa
148 Közlemények lőtt.37 38 Az eljárás alapvetően adminisztratív jellegű, ebből következik, hogy a kötelékvédő alkalmazása ezekben az esetekben nem kötelező. Az ügyész beavatkozása viszont, mivel közjót érintő ügyről van szó, elengedhetetlen.39 Ha nem sikerül az ordináriusnak, vagy megbízottjának erkölcsi bizonyosságra jutni az eltűnt személy halálának tényét illetőleg nem lehetséges az érseki, vagy Magyarországon, a prímási bírósághoz fellebbezni, közigazgatási eljárásról lévén szó. Lehetőség van ellenben a Szentségi és Istentiszteleti Kongregációhoz való felfolyamodásra.40 Az 1868-ban kiadott szentszéki rendelkezés óta immár több mint százharminc év telt el, amely időszak alatt számos háború és katasztrófa történt szerte a világban, különösen az I. és II. világháború eseményei, de beszélhetnénk földrengésekről, vulkánkitörésekről, szökőárról; a légi, vízi, illetve szárazföldi közlekedésben bekövetkezett katasztrófákról. Tény, hogy ezek az események komoly nehézség elé állították a jogszabályi kereteket követő hatóságokat. 1946-ban Alfred R. Julien, az USA Massachusetts államában működő brighton-i Szent János Szeminárium kánonjogász professzora alapvető elemzést tett közzé az 1868-as norma és az azt követő szentszéki instrukciók háborús helyzetben való alkalmazhatóságáról.41 Ennek alapján - és figyelembe véve az azóta eltelt fél évszázad tapasztalatát - egyértelműen látszik, hogy bár, amint korábban említettük, az egyházjog nem fogadja el az állami holttányilvánítási határozatot, mégis a II. világháborúra az egyes harcászati területeknek (szárazföldi, légi, tengeri haderő) olyan adminisztratív, illetve nyomozati bázisa jött létre, melynek az eredményei nagyban elősegíthetik a vizsgálatot folytató egyházi hatóság erkölcsi bizonyosságra való eljutását a halál tényét illetőleg.42 Julien professzor véleménye szerint a katonai szervezetek meglehetősen kis hibaszázalékkal infonnálódtak az eltűnt személyekről 1946-ig, így mindenképpen ajánlott, különösen a Szentszék hivatalos képviselőjén, vagy a tábori ordinariátuson keresztül lefolytatott információ csere az eltűntek személyéről.43 Áttekintve viszont a II. világháború utáni háborús konfliktusok statisztikáját, szemmel látható, hogy ez a megállapítás még mindig nem jelenthet elégséges alapot az egyházi holttányilvánítás automatikus kimondására, hiszen nem egyszer jóval a háború befejeződése után kerültek napvilágra börtönben, vagy kórházban, illetve más eldugott helyen lévő személyekről újabb adatok. Sőt ide sorolhatók azok az esetek is, amikor a személy azonosítása nehézségbe ütközik pl. amnézia miatt. 37 10. Hacc omnia pro opportunitate casuum Sacra hacc Congregatio diligenter expendere solet; cumque de rc gravissima agatur, cunctis aequa lance libratis, atque insuper auditis plurium theologorum, et iurisprudentum suffragiis, denique suum iudicium pronunciat, an de tali obitu satis constet, ct nihil obstet quominus petenti transitus ad alias nuptias cincedi possit. 38 VÖ. DOHENY, W., Canonical Procedure in Matrimonial Cases, II. Milwaukee 1944. 609-614. 39 1 430. kán. Vö. CAPARROS - THERIAULT - THORN, Code of Canon Law, 1054. 40 CAPARROS - THERIAULT - Thorn, Code of Canon Law, 1054. 41 JULIEN, A.R., Proof of death cases involving military personnel killed or missing as the result of war action, in Jurist 6 (1946) 1-38. 42 JULIEN, Proof of death, 17-29. 43 JULIEN, Proof of death, 31, 38.
