Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs Anzelm: A természetes személy jogképességének megszűnése. A holtnak nyilvánítás polgárjogi és kánonjogi aspektusa
Közlemények 149 Abban az esetben, ha a holttányilvánítási eljárás pozitív eredménnyel zárul, akkor hivatalos határozat szükséges a halál tényéről, mivel az érinti a személy szabad állapotát.44 Ezt a határozatot be kell jegyezni a megkereszteltek anyakönyvébe, ott ahol az életben maradt házastársat keresztelték. A holtnak nyilvánító egyházi határozat után lehetőség van új egyházi házasságkötésre, de nem ez, hanem a halál ténye szünteti meg az első házasságot. így, abban az esetben, ha a házastárs visszatér, az újonnan kötött házasság, mint házassági akadállyal - fenn álló házassági kötelék - kötött, érvénytelen.45 V. ÖSSZEGZÉS A fentiek alapján világosan kitűnik, hogy a holttányilvánítás magánjogi és kánonjogi szabályozása között alapvető elméleti és eljárási különbség van. A magyar magánjog a társadalomban tevékenykedő egyes személyek közötti viszonyok normatív és konfliktus megoldó rendezésére törekszik a jogbiztonság elvének szem előtt tartásával. Éppen ezért meghatározott idő intervallum elteltéhez köti a holttányilvánítási eljárás megindíthatóságát, és nem fogadja el a kánoni holttá nyilvánító határozatot. így ugyan tartalmi szempontból elmarad a tényeket és a körülményeket aprólékosan elemző vizsgálat, de elkerülhetővé válik az elhúzódó jogbizonytalanság, különös tekintettel az újabb házasság megkötésére nézve. Ezzel egyúttal azonban a jogalkotó az eltűnt házastárs jogait is védi, amikor nem elégszik meg a holtnak nyilvánító határozat kimondásával a szabad állapot elnyeréséhez, hanem az előző házasság felbomlását az újabb házasság megkötéséhez kapcsolja. Akánonjog saját szakrális jogrendjének alapelvéből indul ki, amely a házasságot felbonthatatlannak és szentségnek tekinti. Ezt a felbonthatatlanságot védi az a részletekbe menő nyomozás, amelynek a holttányilvánító határozatot kimondót el kell vezetni arra az erkölcsi meggyőződésre, hogy az eltűnt személy ténylegesen nem él. Logikus azonban, hogy ez a nyilatkozat nem elsődlegesen időtávhoz, hanem a tények és a körülmények lelkiismeretes elemzéséhez kötődik. A kétfajta (állami — egyházi) holtnak nyilvánító eljárás alapvető különbözőségéből fakad az eredményben való eltérés lehetősége. Egyedi problémát jelent a holttányilvánított házastárs visszatérte, mivel a magyar magánjogban ebben az esetben nem áll vissza a holttányilvánító határozat birtokában új házasságot kötő fél korábbi házassági köteléke, ennek azonban nincs hatása a szentségi házasságra. Nyilvánvaló azonban, hogy az egyházi jogalkotó nem élhet a holtnak nyilvánító határozat miatt a fenn álló kötelék esetleges felbontásával, mert az ellentétben állna a házasság szentségi jellegével. 44 1400. kán. Vö. CIC (1917) c. 1552. §. 2. 45 ERDŐ P., Egyházjog (Szent István könyvek 7), Budapest 2003. 533.
