Kánonjog 6. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs Anzelm: A természetes személy jogképességének megszűnése. A holtnak nyilvánítás polgárjogi és kánonjogi aspektusa

146 Közlemények delkezést, amely a holttá nyilvánítás kérdését érintette.28 Ezek közül, az eljárás menetét illetően, mind a mai napig az 1868. május 13-i rendelkezés az irányadó, amelyet 1910-ben az Acta Apostolicae Sedis-ben is közzétett a Szentszék.29 A holttányilvánítási eljárást kezdeményező kérelmet az özvegynek szükséges be­nyújtania. Ezt követi az eljárás megindítása, amelyben helyet kap az özvegy eskü­je. A területileg illetékes megyéspüspök vezetésével folytatott vizsgálatnak ki kell terjednie a távoliét tényére és helyére. Bizonyító erővel bírhat bárminemű közhite­lű okirat, amely a halál tényét igazolja (plébániai levéltár, katonai nyilvántartás, helyi hivatalos okirat).30 A vizsgálat magában foglalja az eltűnt személlyel kap­csolatos alapvető, azaz a lakóhely szerint területileg illetékes plébánia anyakönyv­ében szereplő adatok összegyűjtését, illetve további kiegészítő információk elem­zését. Ennek megismeréséhez igénybe veszi az eltűnés helyének egyházi intézmé­nyi rendszerét egészen a plébániai anyakönyvezés szintjéig.31 Ha nem áll rendel­kezésre dokumentum, úgy tanúkihallgatásokra szükséges sort keríteni. A tanúk­nak közhitelűeknek, és olyanoknak kell lennie, akik ismerték az elhunytat (köz­vetlen vagy közvetett ismeret). A tanúkihallgatás eredményének egybehangzónak kell lennie a tényben és a körülményekben is. Ezért a kihallgatást többször meg le­het ismételni, beleértve az új tanúk felsorakoztatásának lehetőségét. A közvetett ismeretből származó állításoknak lehetőleg az eredeti forrását is meg kell vizsgál­ni.32 Az eljárás nevesít olyan veszélyhelyeteket, amelyekben való eltűnés a halál nisi prius recepto testimonio authentico a rectore hospitalis in quo praedicti decesserunt, vel a rectore ecclesiae in qua humata fuerunt eorum cadavera, veli, si fieri potest, a duce illius cohortis in qua descriptus erat miles. Si tamen huiusmodi testimonia haberi non possunt, Sera Congregatio non intendit excludere alias probationes, quae de iure communi possunt admitti, dummodo sint legitimae et sufficientes. 12. Interrogetur, an post mortem dicti coniugis defuncti, aliquis ex praedictis contrahere volentibus transierit ad secunda vota. Si responderit negative: 13. Interrogetur, an esse possit quod aliquis ex illis transierit ad secunda vota absque eo quod ipse testis sciat. Si responderit affirmative, supersedeatur in licentia donec producantur testes, per quos negativa coarctctur concludenter. Si vero negative: 28 S. Offic. (Nankin), Titio capto (1865. március 22.) Gasparri - SERÉDI, Codicis, IV. 256.; S. Offic., Matrimonii vinculo (1868. május 13) GASPARRI - SERÉD1, Codicis, IV. 306-309.; S. Offic., Quemadmodum matrimonii (1883. június 20.) Pars II. Tit. VI. Art. 4. GASPARRI - SERÉDI, Codicis, IV. 405-408.; S. Offic., Ingentes bellorum (1822. június 12.) Archiv fúr katolisches Kirchenrecht 16 (1869) 186-187.; S. Offic., Se il Vescovo (1865. február 1.) GASPARRI - SERÉDI, Codicis, IV. 254-255.; S. Offic., 1887. április 27.; S. Offic., Ut sua christifidelium (1890. augusz­tus 22.) GASPARRI - SERÉDI, Codicis, IV. 454-456.; S. Offic., Humiliter expetitur (1891. május 6.) GASPARRI — SERÉDI, Codicis, IV. 461-463.; S. Offic., Huic Supremae Congregationi (1898. július 20.) ASS 31 (1899) 253-254.; a későbbiekhez vö. Leges Ecclesiae post Codicem iuris canonici editae, VII. Romae 1994. 10369/465-ös jegyzet. 29 AAS 2 (1910) 199-203. 30 2. Hinc ad praescriptum corumdem Sacrorum Canonum, documentum authenticum obitus diligenti studio exquiri omnino debet; exaratum scilicet cx regestis paroeciae, vel xenodichii, vel militiae, vel etiam, si haberi nequeat ab auctoritate ecclesiastica, a gubernio civili loci in quo, ut supponitur, persona obierit. AAS 2 (1910) 200. 31 Vö. SAID, M., De Processu Praesumptae Mortis Coniugis, in GrOCHOLEWSKI, Z.-ORTI, V.C. (cd.), Dilexit iustitiam. Studia in honorem Aurelii Card. Sabattini (Studi giuridici 5), Città del Vaticano 1984. 450. 32 3. Porro quandoque hoc documentum haberi nequit; quo casu testium depositionibus supplendum erit. Testes vero duo saltem esse debent, iurati, fide digni, ct qui facto proprio

Next

/
Thumbnails
Contents