Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A házassági beleegyezés színlelése (1101. k.)
18 KuMiNETZ Géza 1. AZ ALAPELV: EGY JOGVÉLELEM Az 1101. kánon első paragrafusa jogvélelmet jelent ki, nevezetesen, hogy a lélek belső beleegyezése megegyezik azokkal a szavakkal és jelekkel, melyeket a házasság megkötésekor alkalmazunk. Ha nem lenne megegyező, akkor a házasság eleve semmis lenne, hiszen teljesen hiányozna a valódi beleegyezés. Ez megdönthető vélelem, vagyis a beleegyezés hiányát bizonyítani kell. A bizonyítás nem egyszerű, mivel tisztán belső tényről van szó. Ki kell mutatni a színlelés okát, motívumát. 2. A TELJES ÉS A RÉSZLEGES SZÍNLELÉS 2.1. Magának a házasságnak, vagy valamely lényegi elemének, vagy lényegi tulajdonságának a kizárása A Kódex a színlelés szó helyett a kizárás (exclusio) kifejezést használja. A beleegyezés tárgyának vagy teljes, vagy részleges kizárásáról van szó. A teljes kizárás esetében (ez azonos a házasság lényegének a kizárásával) valami egészen más célt akar elérni a fél, mint ami a házasság, pl. állampolgárságot szerezni, örökölni, súlyos kárt elkerülni, gyermeket törvényesíteni. Elképzelhető az is, hogy a fél a házasság intézményét elveti, és csak végigjátssza a szertartást, stb. Ennek különböző módozatai vannak: 1. valaki senkivel sem akar házasságot kötni (szabad akar maradni); 2. valaki nem akar házasságot kötni valamely konkrét személlyel (másokkal azonban megvan ez a szándéka); 3. valaki csak tényleges együttélést akar létesíteni.2 A részleges kizárás esetében azonban a fél házasságot akar kötni, legalábbis az ő tudatában a házasság egy sajátos fogalma él, s ehhez akar következetes lenni, ám ez a fogalom, felfogás, objektíve ellenkezik a házasság valódi fogalmával, a mi esetünkben a házasság katolikus felfogásával. Részleges kizárás esetén tehát van beleegyezés, de lényegi hiányosságban szenved. Jogi szempontból a kétféle kizárás között nincs igazi különbség, mivel jogi hatásuk ugyanaz. A különbségtételnek pszichológiai szempontból van jelentősége, mivel az első esetben nincs meg a házasságkötés szándéka, ellentétben a második esettel. A teljes színlelés esetében beszélhetünk a szó szoros értelmében vett színlelési szándékról (animus simulandi), míg a részleges színlelés esetében megvan a házasodás szándéka (animus contrahendi), tehát nincs jelen pszichikai értelemben a színlelés szándéka, de a beleegyezés tárgyából kizár valami lényeges elemet a házasulandó fél. E kizárás történhet jóhiszeműen és történhet rosszhiszeműen. A teljes kizárás tehát más tényállást tételez, mint a részleges. A kizárás lehet továbbá egy-, vagy kétoldalú.3 A teljes és a részleges kizárás alapvetően más tényállást feltételez, 2 BIANCHI, P., II pastore d’anime e la nullitá dei matrimonio. VIII. La simulazione totale, in Quaderni di Diritto Ecclesiale 7 (1994) 254-257. 3 GARCIA FAÍLDE, J.J., Simulatio totalis matrimonii canonici et metus, in Periodica 72 (1983) 249.
