Kánonjog 4. (2002)
KÖZLEMÉNYEK - Hámori Antal: Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással)
90 Közlemények Erdő Péter - Sanchis-zal egyezően - így ír erről: nem követi el ezt a büntetendő cselekményt az, aki olyan beavatkozást végez, mely kettős hatással, duplex effectus-szal jár, ha a szándék a másik, jó hatásra irányult, a magzatelhajtást viszont az illető nem akarta közvetlenül (egyenes szándékkal, célzatosan); viszont ha az akarat közvetlenül (kívánva, vő. deliberate, „készakarva”, megfontolva, meggondolva - CIC 1321. kánon 2. §) a magzat elhajtására, illetve megölésére irányult, a bűncselekmény még akkor is megvalósult, ha ezt valaki egy általa jónak tartott célból hajtotta végre („a jó cél ilyenkor sem szentesíti az eszközt”19).2" Mindebből az látszik kitűnni, hogy ha az elkövetőt nem a, jó cél” (hanem az erkölcsileg rossz cél) vezérli, akkor az eshetőleges szándékkal elkövetett abortusz is büntetendő a CIC 1398. kánonja szerint. Ez alapján akkor viszont fölvetődik a kérdés, hogy a CIC 1321. kánonjának 2. §-ában foglalt „deliberate” fordításaként21 - az egyértelműbb értelmezés érdekében — lehetséges-e a tágabb értelmű (az „eshetőlegességre” egyértelműen kiterjedő) „szándékosan” kifejezés használata (összhangban ugyanezen kánon 1. §-ával, amely kétség kívül a jogi nyelvezetben a „szándékos”-ságra sokkal inkább használt „dolus” kifejezést tartalmazza). E két §-nak a „szándékosság” körében fennálló eltérő megfogalmazása (véleményem szerint) nem jelent különbséget a büntethetőség (a felelősség mértéke) szempontjából. A 2. § szerinti megfogalmazás („deliberate”) - esetleg — az implicit „makacsság” fennállásának szükségességére tekintettel jelenik meg. Ami azonban nem jelenti azt, hogy az 1. § szerinti „szándékos”-ság (dolus) fogalmát szűkebben kellene alkalmazni, amely által az nem terjedne ki az eshetőleges szándékosságra (dolus eventualis). Pusztán arról van (illetve lehet) szó, hogy a „szándékos”-ság fogalma az egyházi büntetőjog sajátosságának megfelelően - figyelemmel a CIC 1752. kánonjában foglalt egyházjogi célra és legfőbb vezérelvre, az Egyház legfőbb törvényére (salus animarum) - értendő.22 Ezt alátámasztja az is, hogy a CIC 1321. kánonjának 2. §-ában foglalt rendelkezés második fordulata szerint, ha a törvény vagy a parancs úgy rendelkezik, a büntetendő törvénynek, illetve parancsnak a „kötelező gondosság” elmulasztása (negligentia — hanyag gondatlanság) folytán elkövetett (tehát meghatározott személy részéről erkölcsileg és jogilag súlyosan beszámítható) külső (de nem feltétlenül nyilvános) áthágása (megsértése) büntethető.23 Márpedig, ha a törvényhozó egy meghatározott büntetendő cselekmény gondatlan elkövetési alakzatát is büntetni rendeli, akkor nyilvánvalóan az annál súlyosabban minősülő, eshetőleges szándékkal elkövetett cselekményt is büntetni rendeli.24 19 Ld. Magyar Püspöki Kar 1956. évi szeptember hó 12. napján kelt körlevele. 20 Ld. 4-cs sz. lábjegyzet, 345-346. (Távlatok). Vö. SOMFAI B., Életet védeni - életet kioltani. Távlatok. 1994/1. sz. 28-41. p. 21 Ld. 15-ös sz. lábjegyzet, 891. p. (Az Egyházi Törvénykönyv). 22 Vö. CIC 1347. kánon (implicit - bennfoglalt - makacsság), 1326. kánon 1. § 1. sz. (explicit - kifejezett - makacsság), 1358. kánon 1. §. Ld. 4-es sz. lábjegyzet, 493. p. (Egyházjog). 23 Vö. CIC 1321. kánon 1. §.
