Kánonjog 4. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Hámori Antal: Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással)

Közlemények

91

Sanchis a kettős hatású cselekménynek való minősítéshez szükséges feltételeket, amelyek tényszerűen, valóban közvetetté (eshetőlegessé) és erkölcsileg elfogadhatóvá teszik azt, a következőkben látja:

— a cselekmény ne legyen önmagában meg nem engedett vagy rossz (legyen jó vagy közömbös);

— a rossz hatás ne a jó hatás (cél) elérése érdekében felhasznált eszköz legyen (a jót nem a rosszon keresztül kell elérni);

— a szándéknak jónak kell lennie;

— egy arányos mértékben súlyos oknak kell fennállnia.

Sanchis kiemeli: a „fajnemesítő” abortuszt, melyet azért idéztek elő, hogy egy olyan kisgyermek születését elkerüljék, aki biztosan vagy valószínűleg abnormális lesz, vagy valamilyen módon sérült marad, közvetlen (egyenes szándékkal, célzatosan, azaz kívánva elkövetett) abortuszként kell értékelni; a terápiásnak nevezett abortuszt illetően, amely az anya életének és/vagy egészségének megőrzését célozza, megjegyzi, hogy általában közvetlen (egyenes szándékkal elkövetett) abortuszról van szó (pl. a rendellenes elhelyezkedésű magzatot tartalmazó méh- kürt kimetszése esetén); az állapotos nőből rákos daganat miatt történő méheltávo- lítást viszont közvetett (eshetőleges szándékkal elkövetett) abortusznak tekintik.

A Magyar Állam hatályos jogában „veszélyeztetettség”, illetőleg az állapotos nő „súlyos válsághelyzete” esetén, a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényben meghatározott feltételekkel lehetővé teszi a „terhesség” megszakítását; súlyos válsághelyzetnek azt nevezi, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz [tv. 5. § (l)-(2) bek.]; a „veszélyeztetettség” körében - az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok („végszüksé- gi” indikáció) mellett - elismeri a szakirodalomban egészségügyi (orvosi), genetikai és kriminális (etikai) indikációknak nevezett „terhesség”-megszakítási okokat [ld. tv. 6. § (l)-(4) bek.],24 25 s amellyel - álláspontom szerint - alkotmányellenesen, a törvényi rendelkezések által meghúzott határokig dekriminalizálja a Btk. 169. §-ában foglalt tényállások szerinti magzatelhajtás bűntettét és vétségét.26

A Btk. 169. §-a szerint „(1) Aki más magzatát elhajtja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást a) üzletszerűen, b) a nő beleegyezése nélkül, c) súlyos testi sértést vagy életveszélyt okozva követik el. (3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás halált okoz. (4) Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”.27

24 Vö. CIC 1326. kánon 3. sz. (luxuria - tudatos gondatlanság).

25 A törvény kritikájaként ld. JOBBÁGYI G., A méhmagzat életjoga. Az abortuszlegalizáció konfliktusa. Bp., 1994. 169-176. és HÁMORI A., A magzat élethez való joga. Bp., 2000. 39-45.

26 Ld. HÁMORI A., A magzat élethez való joga. Bp., 2000. 25-138.

27 Ld. 11-es sz. lábjegyzet, 329-333. p., valamint Hámori Antal: A magzat élethez való joga. Bp., 2000. Logod K. 139-151. p.