Kánonjog 4. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Hámori Antal: Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással)

Közlemények

95

A Btk. 169. §-ában foglalt tényállások szerinti magzatelhajtás bűntette, illetve vétsége [ld. (4) bekezdés szerinti privilegizált tényállás] tekintetében elmondható, hogy a bűncselekmény alanya tettesi minőségben az (1) bekezdésben meghatározott esetben az állapotos nőn kívül bárki lehet, a (4) bekezdés körében viszont csak az állapotos nő, aki maga hajtja el magzatát vagy azt mással hajtatja el; a magzatelhajtás minősített eseteinek alanya az állapotos nő sohasem, hanem csakis harmadik személy lehet; a tettesi - alanyi - kör eltérő szabályozása következtében a társtettesség és a részesség esetei sajátosan alakulnak.43 44

5. A KIKÖZÖSÍTÉS ELENGEDÉSE

A magzatelhajtás miatti — törvény által rendelt és még (hivatalosan) ki nem nyilvánított, önmagától beálló (latae sententiae)45 - kiközösítés büntetését - mivel annak elengedése nincs fenntartva az Apostoli Szentszéknek - az ordinárius elengedheti alárendeltjeinek és azoknak, akik területén tartózkodnak, vagy ott követték el ezt a büntetendő cselekményt, és szentségi gyónásban elengedheti bármelyik püspök is (CIC 1355. kánon 2. §)46- „feloldozás”; továbbá mind a székesegyház, mind a társegyház penitenciárius kanonokja hivatalánál fogva megbízottnak tovább nem adható rendes felhatalmazással rendelkezik az egyházmegyében még az idegenek, az egyházmegyei hívek tekintetében pedig még az egyházmegye területén kívül is (pl. közös zarándoklat során) a szentségi fórumon történő feloldo- zásra (CIC 508. kánon 1. §), vagyis ha valaki gyónásban vallja meg az abortuszt, de kitűnik, hogy e tettével kiközösítésbe esett (mivel a fent említett enyhítő körülmények nem álltak fenn), a penitenciárius kanonok a büntetést elengedheti, majd azonnal feloldozhatja a gyónót; a lelkésznek kórházakban, börtönökben és tengeri úton csak ezeken a helyeken gyakorolható felhatalmazása van a föloldozásra, a CIC 976. kánon előírásának fenntartásával (CIC 566. kánon 2. §); illetőleg a CIC 1354. kánonjának 1. §-ában foglalt rendelkezés szerint az 1355-1356. kánonokban felsoroltakon kívül, ugyancsak elengedhetik az illető büntetését mindazok, akik a büntetéssel megerősített törvény alól felmentést adhatnak,47 a 2. § kimondja, hogy

43 Vö. CIC 11. kánon: „A tisztán egyházi törvények azokat kötelezik, akiket a katolikus egyházban kereszteltek meg, vagy oda fölvettek, és eszük elégséges használatával rendelkeznek, továbbá, hacsak a jog kifejezetten másképp nem rendelkezik, hetedik életévüket betöltötték.” (a kiközösítés - excommunicatio - tisztán egyházi törvényen alapul).

44 Részletesen ld. 11-es sz. lábjegyzet, 331. p.

45 A CIC-ben 16 önmagától beálló büntetés maradt: 5 felfüggesztés (1370. kánon 2. §, 1378. kánon 2. §, 1383. kánon, 1390. kánon 1. §, 1394. kánon 1. §), 4 egyházi tilalom (1370. kánon 2. §, 1378. kánon 2. §, 1390. kánon 1. §, 1394. kánon 2. §) és 7 kiközösítés, melyből kettő alól az ordinárius vagy a megbízott pap „feloldozhat” (1364. kánon 1. §, 1398. kánon), öt pedig a Szentszéknek van fenntartva (1367. kánon, 1370. kánon 1. §, 1378. kánon 1. §, 1382. kánon, 1388. kánon 1. §).

46 Az ordináriusok a büntetések elengedésére való hatalmukat továbbadhatják megbízottnak (delegálhatják), mivel az rendes végrehajtói hatalom (CIC 137. kánon 1. §), szemben a püspökökkel, mivel ez méltóságukra tekintettel kapott kiváltságuk.

47 A Szent Atya, korlátozott mértékben a római egyházmegye területén, felruház azzal a joggal minden olyan papot, aki a római tisztségéből vagy a vikáriátus engedélyezéséből kifolyólag élvezi