Kánonjog 4. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Hámori Antal: Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással)

96

Közlemények

a büntetést elrendelő törvény ezenkívül másokat is felhatalmazhat a büntetés elengedésére; erre két példát lehet látni, a halálveszély és a „sürgősség” („súlyos ok”) esetén: a 976. kánon szerint „Minden pap - még ha nem rendelkezik is gyóntatási felhatalmazással - érvényesen és megengedetten oldoz fel minden halálveszélyben levő gyónót, bármely cenzúra és bűn alól, még akkor is, ha jóváhagyott pap van jelen.”; az 1357. kánon 1. §-a kimondja: „Az 508. és 976. kán. előírásainak fenntartásával, a gyóntató a ki nem nyilvánított, önmagától beálló kiközösítést vagy egyházi tilalmat tartalmazó cenzúrát belső szentségi fórumon elengedheti, ha a gyónónak nehéz lenne a súlyos bűn állapotában maradnia az illetékes elöljáró intézkedéséhez szükséges időn át.”, tekintettel arra, hogy a kiközösítés olyan büntetés, amelynek következménye (hatása) a kiközösítettnek a szentségek és szentelmények végzésétől, a szentségek - így a bűn alóli feloldozás - felvételétől való eltiltása,48 figyelemmel lévén az egyházjog céljára és legfőbb vezérelvére, az Egyház legfőbb törvényére, a lelkek üdvösségévé, (salus animaram), amelynek mindig meg kell lennie (C1C 1752. kánon).49

„A bűnbánat szentségében azok a hívők, akik bűneiket törvényes gyóntatónak megvallják, megbánják, és meg akarnak változni, a gyóntató által adott feloldozás révén elnyerik Istentől a keresztség után elkövetett bűneik bocsánatát, és egyszersmind kiengesztelődnek az egyházzal, amelyet bűneikkel megsebeztek.” (CIC 959. kánon).50

a jogot a hívők gyónásainak fogadására, hogy elengedje a belső illetékes szentségi hatóságon az 1398. kánonban meghatározott előidézett abortusz miatt önmagától beálló kiközösítést, azzal megegyező bünbánat elrendelésének kötelezettségével (Rivista Diocesana di Roma, V. 25. 1984, p. 637).

48 Ld. 1331. kánon 1. § 2. sz. és 1., 3. sz., 2. §, 1332. kánon, vö. 1041. kánon 4. sz., 1044. kánon 1. § 3. sz., 1047. kánon 2. § 2. sz., 3. §, 1048. kánon. Részletesen ld. Hámori Antal: A communio ekkléziológiai alapjai és kánonjogi vetülcte az abortusz tükrében (mint a krisztushívők kötelességeinek és jogainak mértéke). Bp., 2002. 7 p.

49 A büntetés határozott célja a bűnös megjavítása. Vö. 1341. kánon, 1344. kánon 2. sz., 1347. kánon 1-2. §§, 1358. kánon 1-2. §§, 1357. kánon 2. §. Részletesen ld. Hámori Antal: Az előidézett abortusz miatti kiközösítés elengedése és a gyóntatópap. Bp., 2002. 7 p.

50 Vö. 988. kánon 1-2. §§. Ld. Tomka Ferenc: Lclkipásztori szentségtan. (Gyakorlati teológia I.). 2. k. 1996. Szent Gellért Egyházi K. 144., 146., 150., 154-158., 162., 168., 215-217., 220. p., valamint Horváth Lóránt és Tomka Ferenc: A bünbocsánat szentsége.=Tomka Ferenc: Lelkipásztori szentségtan. (Gyakorlati teológia II.). 3. k. Bp., 2002. Szent István Társulat K. 217-258. p. (különösen: 241-250. p.).