Kánonjog 4. (2002)
KÖZLEMÉNYEK - Hámori Antal: Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással)
92 Közlemények A hatályos magyar állami büntetőjogban a magzatelhajtás bármely változata - egyezően a kánonjogban foglalt rendelkezésekkel (Id. CIC 1321. kánon2. §, 1398. kánon, vő. 1399. kánon) - kizárólag szándékosan valósítható meg; egyenes vagy eshetőleges szándékkal (deliberate, tehát nem könnyelműen bízva a saját magatartás előre látott lehetséges következményeinek elmaradásában, mert az már tudatos gondatlanság, luxuria - vő. CIC 1326. kánon 3. sz.); motívum és célzat a tényállás, illetve a Btk. szerinti alaptényállások minősítése szempontjából közömbös, esetlegesen büntetéskiszabási tényező;28 a magzatelhajtást eredményező gondatlan magatartás az állapotos nő részéről - pl. izgatószerek bevétele vagy teher emelése - nem büntetendő;29 a kánonjog szerinti, említett duplex effectus-szal járó magatartás tanúsítója a fentiekben hivatkozott magzati élet védelméről szóló törvényben, illetve az egészségügyről szóló törvényben30 foglalt jogellenességet kizáró okok („mentesség”) miatt, de a törvényi, jogellenességet kizáró szabályozás egykoron fennálló volt hiánya esetén - a jogellenesség („önkényesség”)31 „ele- nyészése”, a szükségesség és indokoltság, az arányosság fennállása folytán - szintén nem büntethető (ld. pl. végszükségi helyzet fennállása, ami büntethetőségi akadály);32 egyébként tehát - véleményem szerint - mind a kánoni, mind az állami jog szerint - szem előtt tartva a többi mentő és enyhítő körülményeket (CIC 1322-1324. kánonok) - büntetőjogilag releváns az eshetőleges szándékkal történő elkövetési magatartás (a magzat elhajtása, illetve elhajtatása),33 bármely módon és eszközzel is valósuljon meg az; történhet gyógyszeres beavatkozás formájában, vagy művi (méhűri) beavatkozás útján, de eredményezheti azt az állapotos nő bántalmazása, sőt elképzelhető pszichikai behatás is, ha az elkövető szándéka akár csak eshetőlegesen is a magzat elhajtására terjedt ki. A magzatelhajtás egyaránt elkövethető tevőleges magatartással és mulasztással: az utóbbi a gyakorlatban rendkívül ritka, de lehetőségét kizárni elvileg nem lehet.34 A magzatelhajtás „eredmény-bűncselekmény”. A magatartás csak akkor vonható a törvényi tényállás körébe, ha az elkövetési magatartás és az eredmény - a magzat halála - között az okozati kapcsolat fennáll. 28 Vö. CIC 1327. kánon. 29 Vö. CIC 1399. kánon, 1315. kánon 1. §, 1316-1320. kánonok (a luxuria vonatkozásában, illetve, ha az ismételten elkövetésre kerül, vagy más súlyosító — „felminősítő” - körülményekkel párosul). 30 Ld. 1997. évi CLIV. tv. 1. § c) pont, 2. § (1) bek., 3. § i), j), n) pontok, 16. § (5) bek., 17. § (2) bek. b) pont,18. § (l)-(2) bek., 21. § (2) bek. 31 Vö. Alkotmány 54. § (1) bek. 32 Ld. Btk. 22. §; Mohácsi Péter és Szeder Gyula: A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai.=A Büntető Törvénykönyv magyarázata. Általános Rész. Szerk.: Györgyi Kálmán és Wiener A. Imre. Bp., 1996. KJK. 61-76. p.; valamint vö. Hámori Antal: Az „autonómia tisztelete” a magyar jogban (a sziámi ikrek élethez való joga és szüleik önrendelkezéshez való joga „kollíziójá”-nak tükrében). Alma Mater. 2001/5. sz. 113- 134. p. Vö. CIC 1323. kánon 4. sz. (ha a magatartás belsőleg nem rossz, vagy nem válik a lelkek kárára). 33 Vö.: 4-es sz. lábjegyzet, (Egyházjog) 535. p. (122-es sz. lábjegyzetben foglaltak). 34 Vö. Erdő Péternek a fentiekben ismertetett abortusz-definíciójával, amelyben az elkövetési magatartás a tevőlegcsség, a cselekvés körére szűkül. Ld. 1321. kánon 1-2. §§.
