Kánonjog 4. (2002)
KÖZLEMÉNYEK - Hámori Antal: Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással)
Közlemények 93 Az okozati kapcsolat körében Sanchis kifejti, a magzatelhajtás bűncselekményének 1398. kánon szerinti megvalósulásához szükséges az is, hogy e tekintetben se legyen semmi kétség;35 álláspontja szerint például a méhen belüli eszköz (ld. spirál) vagy a következő napi pirula használata, bár van magzatelhajtó hatásuk, nem járnak szükségszerűen abortusszal, mert ez majd az előzetes tényleges megtermékenyítéstől függ; miután a magzat fejlődésének eme szakaszában — külön megbizonyosodási vizsgálat nélkül - nem lehet tudni azt, hogy a megtermékenyítés megtörtént-e vagy sem, ezen eszközök használata által okozott lehetséges abortuszok, éppen azok bizonytalansága miatt, nem esnek a megállapított büntetés alá; az ún. „következő havi pirula” (Id. RU 486) felhasználásának esetében azonban az abortuszról való bizonyosság teljes (ha az elkövető szándéka a magzatelhajtásra terjedt ki, vagyis ha tudta és legalább eshetőlegesen akarta is a „terhesség” megszakítását, ez a készítmény ugyanis előidézi azt). A kánoni jog szerint a büntetendő cselekmény elkövetéséhez az eredmény bekövetkezése (effectu secuto, a magzatelhajtó magatartás „sikeressége”, a magzat halála), azaz a befejezettség szakasza is szükséges, vagyis nem elegendő a kísérlet, a beavatkozás megkezdése, vagy annak befejezése úgy, hogy az eredmény (a magzat halála) nem következik be; szemben az állami büntetőjoggal, amely azt is büntetni rendeli.36 A Btk. 17. §-ának (1) bekezdése szerint „A kísérletve a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni.”.37 Kísérlet megállapítható akkor is, ha a magzat halála nem az elkövető tevékenysége következtében, hanem más okból állt elő, továbbá, ha a „terhesség” megszakadt ugyan, de az élve született magzat életben marad. 4. AZ ELKÖVETŐK ÉS BÜNTETÉSÜK A CIC-nek a büntetendő cselekmények büntethetőségére vonatkozó általános normatívája értelmében a büntetendő cselekményhez fűzött, latae sententiae (önmagától beálló) büntetésbe a (fő)tettesek és azok a (társtettesek, valamint) bünré35 Az „in dubio pro rco” klasszikus büntető-eljárásjogi elve szerint a kételyek, a kétségek a terhelt javára szolgálnak (a bizonyítás sikertelen); az ügydöntő bírói határozatban csak a kétséget kizáróan bizonyított tényt lehet a terhelt terhére értékelni; ha a bizonyítás tárgyául szolgáló tény tekintetében a bizonyítás összes lehetőségeinek kimerítése ellenére is kétség marad fenn, azt az ügydöntő határozatban a terhelt javára kell értékelni. Ld. Tremmel Flórián: Büntető eljárásjog. Általános rész. Pécs, 1996. JPTE. 63-65. p. Vő. 1973. évi I. tv. 61. § (4) bek., 1998. évi XIX. tv. 4. §■ 36 Ld. Btk.16. § és 11-es sz. lábjegyzet, 331-332. p. CIC 1398. kánon, 1321. kánon 1-2. §§, vő. 1328. kánon és 29-cs sz. lábjegyzetben foglaltak. 31 „A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel követik el.” - (2) bek. „Nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja.” - (3) bek. „Ha a (2)-(3) bekezdés esetén a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő.” - (4) bek., ld. pl. a szubszidiárius jellegű kényszerítés bűntettét (Btk. 174. §). Vö. Hámori Antal: A magzat élethez való joga. Bp., 2000. Logod K. 139-151. p. CIC 1328. kánon. Ld. 15-ös sz. lábjegyzet, 896-898. p. (Az Egyházi Törvénykönyv), 4-es sz. lábjegyzet, 491. p. (Egyházjog).
