Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: Visszamenő hatályú-e az 1908. kánon?
Visszamenő hatályú-e az 1098. kánon? 65 mérési és akarati cselekvése irányítva van a megtévesztő által, és így nem jöhet létre szabad döntés, amit, mint ismeretes, senki nem tud helyettesíteni. Gyakorlatilag a megtévesztő saját akaratával váltja ki a megtévesztett megvont szabad akaratát. Igaznak tartják azt az állítást, mely szerint a tévedés a dolus-nak egy fontos tényállási jegye, de nem tartják minden tekintetben elfogadhatónak, hogy a tévedésre vonatkozó tényállás a dolus jogi figuráját is magába foglalná. Nem tartják meggyőzőnek továbbá azt az érvet, hogy a dolus mint házasságot megsemmisítő tényállás eddig idegen lett volna az egyházi házasságjogtól, hiszen a dolus is spiritualibus tanítása6 szerint soha nem volt idegen a törvényhozótól a szándékos megtévesztéstől való védelem megadása a házasságkötéskor. Végül fontos szempontként tartják számon, hogy a törvényhozó a dolust önmagában mondta ki és nem az abból következő tévedést minősítette semmisségi tényállásnak, hiszen a dolus - az ő értelmezésükben - több, mint a tévedés oka. III. AZ 1098. KÁNON EXEGÉZISE 1. Deceptus dolo A hatályos Kódex az 1098. kánon esetében a pontos meghatározás megragadása érdekében a deceptus dolo kifejezést alkalmazza arra a tényállásra, ahol a megtévesztő rosszindulatúan, szándékosan az igazság meghamisításával vagy bizonyos tények elhallgatásával nem pótolja a tudatlanságot, azért, hogy a megtévesz- tettet saját elgondolása szerint egy jogügylet megkötésére rábírja.7 A megtévesztés lehet aktív vagy passzív. Aktív abban az értelemben, hogy egy tévedés előidézésére irányul, és passzív abban az értelemben, hogy a tévedés fenntartása a megtévesztő célja, egy előre kitervelt jogellenes eszköz használatával. A kánonjogban a dolus esetében a 125. kán. 2. §-ából8 szoktak kiindulni, amely éppen annyira vonatkozik a dolus-ra, mint a metusxa. A kánon értelmében bírói ítélettel érvényteleníthető „a súlyos és jogtalanul okozott félelemből vagy megtévesztés hatására végzett cselekmény...” A házassági kötelék felbonthatat- lansága miatt azonban a 125. kán. 2. §-a ebben az esetben nem alkalmazható. A megtévesztés hatása súlyának figyelembevételekor arra is tekintettel kell lenni, hogy a házasságot miként definiáljuk. Naverrete foedusként szemléli a házasságot, amelyben két személy felbonthatatlan közösséggé in intimam communionem vitae et amoris lesz. Ennek megfelelően a megtévesztés mint olyan közömbös a tévedés hatását illetően. Véleménye szerint ami a házasságot érvény6 Erről részletesen lásd. VlGH, Kánonjog 3 (2001) 38-40. 7 Heimerl, H. - PREE, H., Kirchenrecht, 222. 8 CIC 125. kán. 2. §: „A súlyos és jogtalanul okozott félelemből vagy megtévesztés hatására végzett cselekmény érvényes, hacsak a jog másként nem rendelkezik; ám bírói ítélettel érvényteleníteni lehet akár a sértett fél, illetve jogutódja kérésére, akár hivatalból.” Vö. 1917-es CIC 103. kán. 2. §.
