Kánonjog 4. (2002)

TANULMÁNYOK - Luis Navarro: A hívők társulási joga

A HÍVŐK TÁRSULÁSI JOGA

57

Valódi társulási joga van tehát a hívőnek. Az Isten fiainak méltósága és szabadsága megköveteli ezt a jogot ahhoz, hogy a társulás által elérhetők legyenek azok a célok, melyeket a hívő szabadon követhet. Mivel ez a joga a keresztségből fakad, minden hívőre32, vonatkozik - nem pedig mint a hierarchia elismert és támogatottságát igénylő, egyházi hatóságtól fakadó jog33 34 35. Ha nem vennénk figyelembe ezt a jogot, akkor a hívő alkotmányos jogát sértenénk meg, mert a keresztény ember sajátjogának létét sértenénk meg.

II. A TÁRSULÁSI JOG TARTALMA

A Kódex megjegyzi, hogy ennek a jognak a tartalma a condere et modereari (215. kán.), miközben az Apostolicam Actuositatem Decretum hozzá teszi: nomen dare14. A későbbiekben alaposabban vizsgálni fogjuk a társulási jog három összetevőjét, most az általános szempontok elemzésénél állunk meg.

I. Társulás létrehozása

Ha tehát a hívőnek joga van a társulásra ahhoz, hogy elérje azokat a célokat, melyek autonómiájából fakadnak, következésképpen akár a Zsinat, akár a CIC is megerősítik, hogy neki joga van társulást constituire in Ecclesia15. Mint ennek a

támlásokat hozzanak létre». A. DEL PORTILLO, Laid e fcdeli, i.m., 70. és következő old. Hasonlóan, v.ö. A. DIAZ DÍAZ, Derecho fundamental, i.m., 29. old.

32 Ennek a jognak a címzettjei az összes hivő, klerikus, laikus, vagy a megszentelt élet intézményeinek tagjai, akik a hívőkkel ugyanazon feltételek szintjen állnak. A hívek ilyen típusú jogi statútuma megfelel a jognak, csupán néhány apróságot meghatározva ezen jog céljait és határait tekintvén. A világi papokra vonatkozóan v.ö. a 278. kánont; a szerzetesi intézmények tagjaira vonatkozóan v.ö. a 307. kánon 3. §. Az anyagra vonatkozóan v.ö. A. DEL PORTILLO, Le associazioni sacerdotali, in Liber amicorum Monseigneur Onclin, i.m., 133. és következő oldalak; A. DE LA HERA, El derecho de asociación de los elérigos y sus limitaciones, in lus canonicum, 23 1983), 171. és következő oldalak; R. RODRÍGEZ-OCANA, Las asociaciones de elérigos en la Iglesia, i.m. ; P.A. BONNET, Il chierico ed il diritto-dovere di associarsi liberamente nella Chiesa, in II diritto ecclesiastico, 97 (1986), I, 431. és következő oldalak; és S.DA COSTA GOMES, O direito de associacao na vida religiosa, in Commentarium pro religiosis, 69 (1988), 267. és következő oldalak.

33 Ezért aztán a «De Laids» Coetus-a azt tartotta, hogy «plene agnoscendum erat ius nativum ac fundamentale cunctorum fidelium, cum clericorum tum laicomm, ad libere constituendas et dirigendas associationes, debita quidem cum ecclesiastica auctoritate relatione servata». Communicationes, 2. (1970), 97. old.

34 V.ö. Apostolicam actuositatem Dekrétuma, 19. sz. Ennek a zsinati Dekrétumnak az előkészítő munkálatai alatt ennek a jognak a tartalma fontos átalakuláson ment keresztül: kezdetben egy olyan szöveg került ajánlásra, mely arról szólt, hogy libertas laicorum in associationibus organizandis et praesertim adhaesione eis danda (v.ö. Schema Decreti «De Apostolatu laicorum», 1963, 13. sz. i.m., 674. old), később egy pontosabb szöveget dolgoztak ki: ius est laicis consociationes condere et moderari, conditisque nomen dare (v.ö. Schema Decreti «De apostolatu laicorum», 1965, Textus emendatus, 19. sz., i.m., idézett hely, 341. old.). A «De Populo Dei» Schema canonum libri II 31. kánonjában is előkerül ez a három tartalmi jegy. V.ö. Communicationes, 12 (1980), 85-86. old.

35 V.ö. Apostolicam actuositatem Dekrétum 19. sz. A zsinati tanács már 1964-ben kijelentette, hogy van egy ius nativum fidelium constituendi associationes in fines supernaturales. V.ö. Schema Decreti «De Apostolatu laicorum», 1964, i.m. idézett hely, 406. és következő old.