Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Luis Navarro: A hívők társulási joga
54 Luis Navarro unum corpus coadunare (cf. ICor. 12,12). Apostolatus consociatus ergo exigentiae christifidelium tam humanae quam Christianae feliciter respondet...”18 19. A társulás jelensége a hívő emberi és keresztényi létének gyümölcse20. Ettől kezdve nem lehetett már csupán úgy tekinteni mint az emberi jog gyakorlását, mely az Egyház recepciós rendelkezésének gyümölcse. Az Egyházban mint Népben és Testben társulást létrehozni megfelel az isteni akaratnak21. Az idézett szöveg teljes értelmének felismeréséhez szükséges, hogy azt a II. Vatikáni Zsinat tanításának egészében lássuk. Az Egyház természetének megalapozása, azok a képek, amelyeket ennek megrajzolásában használ, a hívő ontologikus-szentségi kondíciója iránti figyelem és odafordulás világossá tették, hogy a hívőknek közös felelősségük van az Egyház céljainak elérésében. A ke- resztség, Isten fiainak méltóságának és szabadságának megfelelően, Isten Népével testesíti az embert: ezen túl a hívők között összeköttetést teremt, és ezen jogoknak és kötelességeknek címzettjeivé teszi őket, akik együtt éreznek keresztségi hivatásuk követelményeinek megélésében22. Az egyházjog törvényhozásában belülről 18 «Debita cum auctoritate ecclesiastica relatione servata, ius est laicis consociationes condere et moderari conditisque nomen dare». Apostolicam actuositatem Dekrétum, 19. sz. A papokra vonatkozóan v.ö.: Presbitérium ordinis, 8. sz. A Zsinatot követő cgyházjogi tanítás magától értetődővé teszi a társulási jog elismerésének fontosságát. V.ö. R. BACCARI, Il diritto di associazione dei laid nell’ordinamento canonico, i.m. 560. old.; A. DEL PORTILLO, Laid e fedeli, i.m. 68. old; UGYANŐ, Ius associationis, i.m. 8. és következő oldalak; G. SARACENI, Fedeli (associazioni dei), in Enc. dir,XVII (Milánó, 1968) 146. old.; A. DÍAZ DÍAZ, Derecho fondamental, i.m. 76-190. old; L. GUERZONI, Diritto di associazione, i.m., idézett hely, 218-223. old.; R. BOTTA, Principi conciliari e assiciazionismo spontaneo dei fedeli, in Studi in onore di Pietro Agostino d'Avack, 1. kötet, Milánó, 1976, 438. old; B. PRIMETSHOFER, Il principio del diritto di associazione nel diritto canonico, in Concilium, 5 (1969) 8, 117-122. old.; és W. SCHULZ, Le norme canoniche, i.m. 157 és következő oldalak. 19 Apostolicam actuositatem Dekrétum, 18. pontja. A kiemelés tőlünk van. Fenntartjuk, hogy ennek a szövegnek a jelentősége világos II. János János Pál pápa szavaiból: «Az emberi létünk mivoltát társadalmi természetünk biztosítja. Aztán pedig a kercsztséggel Isten népének része lesz, belép abba és Krisztus Titokzatos Testének tagjává válik úgy, hogy társadalmi természete a ter- mészetíölötti közösségi kapcsolat által fölértékelődik». II. JÁNOS PÁL, Angelus del 2 agosto 1987, l.sz, in Insegnamenti di Giovanni Paolo II, X,3 (1987) 161. old. 211 Vagyis kinyílváníttatik, hogy «Minden hívő igazi jogáról van szó, emberi mivolta adottságának és Isten Népe tagjainak megfelelően. Ezért hát egy ius nativum, természetjog, mely megfelel az emberi és a hívők keresztényi követelményeinek». A. DEL PORTILLO, Laid e fedeli, i.m. 69. old. Ezt a sajátosságot állítja evidenciába L. MARTÍNEZ SISTACH is, El derecho de asociación en la Iglesia, i.m. 78-118. old; J. HERRANZ, Parroquias universitarias y asociaciones de feles, in Liber amicorum Monseigneur Onclin, Glemboux, 1976, 154. old; és A. VALLINI, Diritto di associazione e vita consacrata, Róma, 1975, 63-77. old. 21 «El derecho, pues, de hacer apostolado y el derecho de asociación para realizarlo mejor, son dcrechos iuris divini y no iuris ecclesiastici. Es Dios quien los conflere - no la autoridad humana -, dando a la persona la dignidad de hombre y de cristiano». J. HERRANZ, Parroquias universitarias y asociaciones de feles, i.m. idézett hely, 154. old. 22 A zsinati tanítással összhangban a «De Laicis» Coetus-a felsimeri a hívők jogainak sajátos jelentőségét. A «De Laicis» Coetus munkájának egyik Relatio-jában kijelenti: «Nihilominus Coctus consideravit quedam iura, facultates ac officia absque dubio promanare ex ipsa condicione cuiuslibet baptizati, vi quidem ipsius iuris divini cum positivi tum naturalis. Hic autem complexus iurium et officiorum, utpote quod in iure divino innitatur ct appareat tamquam exigentia radicalis fundamentum habens in ipsa condicione ontologica christifidelis, exsistentiam habet ante quamlibet legem positivam ct vi pollet independenter ab ipsa: congruit vero - immo ct
