Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Luis Navarro: A hívők társulási joga
A HÍVŐK TÁRSULÁSI JOGA 55 nézve ezek a jogok és kötelezettségek nem pusztán az emberi természet sajátos elemeinek a recepciói, hanem a keresztségben gyökerező létforma jeleiként értendőek - a keresztségi kondíció követelményei* 23 ezért alapjuk nem lehet más, mint Isten akarata Egyháza számára. Ami a társulási jogot illeti, az Apostolicam Actuositatem Decretum éppen idézett szavai jelzik, hogy az Egyházban való társulás az ember társadalmi mivoltának megnyilvánulása, vagyis a hívő folytatja az emberi természet összes karakterjegyének birtoklását24. Ez viszont éppenséggel nem szünteti meg a hívő társulási joga létének motívumát. Szükséges továbbá pontosan meghatározni, hogy mi a társulások szerepe és egyházi célja. Ha Isten azt akarta, hogy az Egyház Nép és Test legyen, ez azt jelenti, hogy a keresztség által a hívő eggyé válik Istennel és a többi hívővel, és hogy az Egyházban senki sem élhet elszigetelődve. Valamennyien részesülnek ugyanazon javakban és eredményekben, valamennyien együtt felelősek az Egyház céljában és egymással közösséget alkotnak25. Vagyis éppen az Egyház természetének sajátossága, miként az Krisztus akarata, hogy legyenek meg abban az egység kötelékei és a tagjai közötti szolidaritás, olyan elemek, melyek a társulások sajátosságai is. Tehát nem áll ellentétben az Egyház létével, hogy benne társulásokat alapítanak, hogy természete szerinti célokat érjenek el, jóllehet a szolidaritás kötelékei és a társak közötti egység különböző természetű az Egyházéihoz viszonyítva, melyek eredete szakramentális jellegű26. Ez azt eredményezi, hogy a hívők társulásai „a communio fidelium szemszögéből communio ecclesiastica-t eredményeznek”27. Vagyis az Egyház társulási jelensége - a társuneccssarium videtur - ut ius humanum talia iura et officia recipiat caque clare enuntiet et aptis instrumentis protectionis muniat, quia dignita Christiana, sicut et dignitas humana, fons est ac radix iurium et officiorum fundamentalium in ordine ad communem vocationem ad sanctitatem et in ordine ad dilatationem Regni Dei: haec sunt iura et officia Christianorum. Et haec est situatio juridica communis omnibus fidelibus, quaecumquc sit eorum functio paricularis in Ecclesia». Communicationes, 2 (1970), 91. old. 23 Az, ami a hívek jogai közül csupán néhányat foglal magába, nincs nagyobbrészt kapcsolatban az emberi jogokkal, mint például a társulási, a gyülekezési, a házasulási, a jó hírnév joga stb. V.ö. P.J. VILADRICH, Teória de los derechos fundamentales del fiel, i.m., 330. és következő oldalak; és G. LO CASTRO, Il soggetto e is suoi diritti nell 'ordinamento canonico, Milánó, 1985, 227. és következő oldalak. 24 A társulási joggal foglalkozó zsinati tanácsok mindig tudatában voltak annak, hogy ez a jog szorosan kapcsolódik az emberi természethez. Egybehangzó a De disciplina cleri et populi christiani zsinati tanács válasza a zsinati Atyák csoportjának egyik megjegyzésével: «Non potest negari Presbyteris id quod laicis, attenta dignitate naturae humanae, Concilium declaravit congruum, utpote iuri naturali consentaneum». Schema Decreti «De Presbyterorum ministerio et vita», 1965, textus recognitus et modi, in A.S., IV. kötet, VII, rész, 168. old. A CIC felülvizsgálatával megbízott pápai tanács is ugyenezt a figyelmeztetést tette. V.ö. Communicationes, 17 (1985), 228. és következő old.; és ugyanott, 2 (1970) 97. old. 25 V.ö. L. SPINELLI, Prospettive, i.m., 118-119. old. 26 Az egység és a szolidaritás ezen céljai és kötelékei igazolják az Egyházban a társulások jelenlétét. A közös tevékenység mindig hasznos következmény ahhoz, hogy bizonyos célokat elérjünk és a társulási kapcsolatok az Egyházban meglévő egység elemeit erősítik meg. Ez nem azt jelenti, hogy a egy olyan hívő, aki nem tartozik egy ilyen csoporthoz, az keresztségi meghívását kisebb mértékben élné meg. Minden hívőnek követnie kell a körülményeinek megfelelő célokat és azt különbözőképpen teheti, társulásban, vagy sem, a változatosság elve szerint minden jogos. 27 J. HERVADA, Diritto costituzionale canonico, Milánó, 1989, 69. old.. A communio fidelium közé ez a szerző odaveszi a szolidaritás, a javak közösségének, az egyetértés kapcsolatának köte
