Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Luis Navarro: A hívők társulási joga
A HÍVŐK TÁRSULÁSI JOGA 53 lel annak az egyházképnek, mely az Egyház közösségét az illetékes hatósággal azonosította és a hívőknek az Egyház közösségében lényegében passzív feladatkört tulajdonított15 16. Érthető tehát, hogy az 1917-es CIC-t követő egyházjogi tanításban kiviláglott az Egyházban a társulások jogának tényleges elismerése és a társulásokról szóló, az elméletileg - az egyházjogi rendelkezésekben megfogalmazott - törvények közötti ellentmondás17. A II. Vatikáni Zsinat mélységes változást hozott a társulási jog új felfogásának ekléziológiailag megfelelő előfeltevéseinek fölajánlásával: a Zsinati Gyűlés egyértelműen kijelentette ezt a jogot18 és pontosította annak alapját. Erre vonatkozóan az Apsotolicam Actuositatem Decretum kijelenti, hogy: „Christifideles ut singuli ad apostolatum exercendum in variis suae vitae condicionibus vocati sunt; meminerint tamen hominem natura sua socialem esse et Deo placuisse credentes in Christum in populum Dei (cf. 1 Pt 2,5-10) et in 15 V.ö. az 1917-es CIC 686. kánon 1. §. A feltételezés, hogy a „commendatae” társulások a pióbenedeki Kódex 684. kánonja óta «in Ecclesia» társulások, melyek az egyesek tevékenységéből fakadtak, annak szükségessége nélkül, hogy elismerje, vagy jóváhagyja azokat az egyházi hatóság, és ezáltal a hívek társulási jogának tcnylegcsítcsére megfelelő eszközök lettek volna (v.ö. P. GIULIANI, La distinzione fra associazioni pubbliche e associazioni private dei fedeli nel nuovo codice di Diritto canonico, Róma, 1986, 10-13. old.), nem veszi figyelembe, hogy éppen a Kódex parancsa tartja elégtelennek, hogy ilyennek értelmezzék és védelmezzék a különböző társulási jelenségeket, melyek a törvény érvényre jutása előtt, illetve után léteztek (v.ö. Communicationes, 2 (1970), 98. old.). Sőt, ezek a társulások nem rendelkeztek a kánoni törvénykezés szerint világos jogi statútumokkal sem a Zsinat S.C. Corrienten.-jc előtt, sem utána. Ez a megoldás állítja - a laikusok társulásait tárgyalva (melyek között voltak «commendatae» társulások), hogy egy ilyen típusú jelenség «non habet esse ab Ecclesia, nec ab Acclesia agnoscitur quoad iuris effectus». S.C. DEL CONCILIO, Resolutio Corrienten., 1920. november 13., in AAS, 13 (1921) 139. old. Tehát megállapítást nyert, hogy «azon társulások sora, melyek a hívők kezdeményezésére indultak, de az egyházi hatóság nem hagyta jóvá, egyházjogi rendelkezések szerint nemlétezöknek számítanak». A. LONGHITANO, Le associazioni dei fedeli, in AAW., II diritto nel mistero della Chiesa, II. kötet, kánonjogi tanárok olasz csoportjának gondozásában, 2. kiadás, Róma, 1990, 39. old. Ezen megoldás után, mely egyértelműen javított a helyzeten a Kódexre vonatkozólag, megoldatlanként fennmaradt problémákról v.ö.: A. DEL PORILLO, Ius associationis et associationes fidelium iuxta Concilii Vaticani II doctrinam, in Ius canonicum, 8 (1968), 7. old. a «commendatae» társulásokról v.ö.: M. TEDESCHI, Preliminary a uno studio deli'associazionismo spontaneo nella Chiesa, Milánó, 1974, 47. old. Az 1917-es CIC társulásokról szóló törvénykezése és az említett Kódex alkalmazásának éveiben kialakult egyházi gyakorlat között különbségről v.ö.: W. SCHULZ, Le associazioni nel diritto canonico, i.m., 350-356. old. 16 «Ante Codicem promulgatum, praecipua pars doctrinai ecclesiologicae principium socialitatis in Ecclesia fere inicc reponebat in relatione inter Hierarchiám ct fideles. Ecclesia est societas, aiebant scriptores, quia Hierarchia pollet potestate jurisdictionis et ordinis erga fideles; fideles vero habebantur ut mera subiecta passiva utriusque potestatis. Hac de causa, communis erat affirmatio quod laicorum officia erga Ecclesiam reduci poterant ad officium aboedientiac et officium reverentiae. Eo quod socialitas reponebatur in sola relatione hicrarchica, mirum non est quod laicorum associationes considerarentur tamquam phaenomenon organizationis Ecclesiae, quod phaenomenon et a Hierarchia exsistentiam recipiebat ct ab ipsa gubernabatur». A. DEL PORTILLO, Ius associationis, i.m. 5-6. old. 17 A kérdés széles kidolgozását találjuk: A. DÍAZ DÍAZ, Derecho fundamental, i.m. 49-74. old. Rendes körülmények között fenntartható a vélemény, hogy a hitelesség hiánya fakad abból, ha az Egyház kinyilvánítaná és védelmezné ad extra az ember társulási jogát, de in intra nem adna annak nagyobb szabadságot. V.ö. R. BACCARI, II diritto di associazione dei laid nell'ordinamento canonico, i.m. 560. old.
