Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
Joggyakorlat 137 III.2. Drogfüggőség, mint az ítélőképesség hiánya Az 1095.k.2. pontjában található képtelenség a házassággal kapcsolatban nem egy tisztán intellektuális, absztrakt ismeretre korlátozódik. A kánon értelmezéséből is világossá válik, hogy jelen esetben az akarati és értelmi képességeken kívül további más képességek is fontos szerephez jutnak a házassági beleegyezés végső kialakításában. Az ítélőképesség fogalmával a törvényhozó éppen ezt fejezi ki, hiszen minden fontos döntéshozatalt a tárgy súlyának megfelelő előzetes mérlegelés és értékítélet kell, hogy megelőzzön. Ebben az eljárási folyamatban elsőként a megismerő képesség által fontos információkat gyűjtünk döntésünk tárgyáról. A következő lépésben, vagyis a mérlegelés során a rendelkezésre álló adatok értékelését végezzük el, melyet a kritikai értékítélet fog követni. Természetesen mindez feltételezi a teljes és korlátlan belső szabadságot is. A törvényhozó szerint a képtelenség esetén az ítélőképesség súlyos hiánya áll fenn. Az említett melléknévnek a törvény szövegében való előfordulásából következik, hogy az ítélőképesség nem akármilyen formája teszi érvénytelenné a házasságot, hanem kizárólag a súlyos. Ez főként minőségi és nem mennyiségi értelmet jelent. Nyilvánvaló az is, hogy itt a „súlyos” jelző a betegségből fakadó házasságkötési ítélőképesség-hiány súlyosságára utal.148 A kérdés megítélését különösen az teszi nehézzé, hogy az érvénytelenséghez nem szükséges az alany ítélőképességének teljes gátoltsága. A házasságból fakadó jogok és kötelezettségek érdemi megítélése természetesen megfelelő személyi érettséget is feltételez. II. János Pál pápa különbséget tesz a pszichikai és a kánonjogi értelemben vett érettség között. Az első a személyiségfejlődés végpontját jelöli, míg a második az érvényes házassághoz szükséges minimumra vonatkozik.149 A fentiek alapján kétségtelen, hogy a törvény szövegében található ítélőképesség a kánonjogi értelmet veszi alapul. Ami a drogfüggő személyeket illeti, pszichológiai vonatkozásban általában éretlennek minősülnek. Maga a drogfüggőség is együtt jár egy bizonyos fajta életmóddal, amelyet leginkább az anyaghoz való hozzájutás leküzdhetetlen vágya ural. Mivel a drogfüggő életvitelében ez szinte vezérmotívummá válik, a környezete iránti érdeklődése teljes mértékben megszűnik. Bár értelme használatát megőrzi, azonban a dolgok reális értékelésére mégsem képes. A bírósági eljárás során természetesen mindez bizonyításra szorul. A bíró számára elsődleges feladat, hogy a szakértők segítségével meggyőződjön a drogfüggőség súlyosságáról, az alany pszichikai állapotára gyakorolt hatásáról, különös tekintettel az ítélőképesség vonatkozásában. Az ügy megítélése szempontjából kiemelkedő figyelmet kell szentelnie a függőség súlyosságára, az alkalmazott anyag típusára, illetve gyakoriságára és nem kevésbé a kialakuló patológiára. A rotai joggyakorlat alapján az is kitűnik, hogy az ítélőképesség kánonjogi értelemben vett hiányát főként az ún. nehéz drogok, különösen a heroin, valamint a nyugtatok és a barbiturátok központi idegrendszerre gyakorolt hatása idézi elő. 148 NAVARRETE, U., Incapacitas assumendi onera uti caput autonomum nullitatis matrimonialis, in Periodica 61(1972) 47-51; STANKIEWICZ, A., L’incapacità psichica nel matrimonio: terminológia, criteri, in Apollinaris 53 (1980) 51-54. 149 IOANNES PAULUS II, Allocuzione alia Rota Romana, 1987, in A AS 79 (1987) 1457.
