Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
120 Joggyakorlat In iure: Miután az ítélet emlékezetünkbe idézi „a házasságot a felek beleegyezése hozza létre” elvet, áttér a consensus lényegi elemeinek vizsgálatára, amely így szól: ismerni és akarni valamit. Ennek megfelelően képtelen a házasságra az, aki nem ismeri, vagy nem akarja átadni és elfogadni a házasságra vonatkozó jogokat és kötelességeket.60 Az emberi cselekvés belső lényegi elemei a szabadság és a tudatosság, más szóval nélkülözhetetlen az emberi értelem megfontoltsága és a határozott akarat. In facto : A felperes vallomásában megerősítette, hogy a műtéti narkózis hatása miatt nem emlékszik a házasságkötéskor adott beleegyezésre. A bizonyítékok kétséget kizáróan megerősítették a felperes állításait. A műtétre 1940. február 6-án 9,30 és 10 óra között került sor, ekkor a felperes nagy mennyiségű éterszulfátot kapott altatóként, a házasságkötésre pedig 11 órakor került sor. Állapotának rosszabbodása miatt 11 óra körül még külön oxigénkezelésre volt szükség. A tények arra utalnak, hogy a leírt körülmények között a felperes nem rendelkezhetett értelme elégséges használatával.61 A szakértők véleménye szerint különbséget kell tenni azok között a súlyos betegek között, akik értelmük használata birtokában szándékukat képtelenek szóval vagy jelekkel kifejezni, és azok között, akik már visszaszerezték öntudatukat és így értik azt, amit tesznek és mondanak. Amint az ismeretes, az öntudatlan állapotból nem jutunk egyik pillanatról a másikra öntudatra, így az éter hatására is kialakulhatnak öntudatlan állapotok. Jelen esetünkben a vizsgálat a felperes műtéti narkózis utáni értelmi státuszának meghatározására vonatkozik. Természetesen nem lehet feltételezni, hogy egy-másfél órás narkózis után azonnal eltűnjenek az alkalmazott anyag hatásai. Ez alapján a bírók megállapították, hogy a házasságkötés pillanatában a felperes nem rendelkezett értelme használatával. A narkotikus altatás hatásaként a felperes olyan fizikai és pszichikai állapotba került, amely értelmét elhomályosítva negatívan befolyásolta házassági beleegyezésének szabadságát. A bizonyítékok szerint a felperes miután felgyógyult és hazatért, határozottan visszautasította az alperessel való házaséletet, kijelentve, hogy annak semmilyen alapja nem létezik. Ezzel a házasságkötés tényét vonta kétségbe. A bírók a fentiek alapján beigazoltnak tekintették a megjelölt percímet, így a kötelék érvénytelensége mellett szavaztak.62 63 II.l.4. c. Fagiolo, 1969. március 21.63, Facti species: A felek 1940-ben kötöttek házasságot; a megelőző évben az orvos vőlegény morfin típusú fájdalomcsillapítót adott a menyasszony fizikai betegségének enyhítésére. A panaszok megszűntével azonban tovább folytatta a gyógyszer szedését, sőt mi több az is világossá vált, hogy a morfiummal szemben már korábban is visszaélést tanúsított. A házasságkötés napján is morfiumot vett ma60 „Incapax est contrahendi qui non potest aestimare naturam et valorem matrimonii nec velle suscipere obligationem.” SRR Dec. 41 (1949) 522, n. 2. 61 SRR Dec. 41 (1949) 529, n. 9. 62 SRR Dec. 41 (1949) 529, n. 10. 63 Dec. 66/1969, PN 9025, nn. 1-10. Az ítéletet nem publikálták, ezért csak az idézett részek számát tüntetjük fel.
