Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
Joggyakorlat 121 gához. A házasságból két gyermek született, ennek ellenére mégsem volt sikeres, mivel az immár drogfüggő feleség nem tartotta meg a hűséget. A házasság öt évig tartott, semmisségének kinyilvánítását a férj kezdeményezte a feleség részéről fennálló beleegyezés hiányossága miatt, melynek oka: a házasság előtti morfium- függőség.64 Az ügyben 1966-ban első fokon pozitív ítélet született, a kötelékvédő hivatalból a Rota-hoz fellebbezett. In iure: A házasságkötés természetjogi alapon a személyhez kapcsolódik. A jogot az emberi cselekvés valósítja meg, melynek alapvető jellemzői: az ismeret, az akarat és a szabadság. Nem elégséges a házasság természetének elvont, spekulatív ismerete. Az „ismerni” és „akarni” kifejezések a házassági életközösségre vonatkozóan konkrét tudást és akarást hordoznak magukban. A beleegyezés pedig az akarat lényegi megnyilvánulása.65 A házasságkötésre való képesség magánál a természetjognál fogva megkívántatik, meglétére pedig a kötés pillanatában van szükség. A mentális betegségek esetében egyáltalán nem könnyű a képesség fokának megállapítása.66 A morfium és a hozzá hasonló pszichoaktív anyagok negatív hatást fejtenek ki az ember pszichikai életére, nevezetesen csökkentik az értelem, az akarat és a memória képességét. Hallucinációk is felléphetnek, de a tudatzavar kialakulása sem ritka.67 Az ítélet további része a bírók és a szakértők viszonyát elemezve kimondja, hogy ez utóbbiak feladata a drog okozta pszichikai zavarok természetének, fokának megállapítása. A bírók viszont csak akkor támaszkodhatnak biztonsággal a szakértői véleményekre, ha azok a keresztény antropológiát figyelembe véve logikus okfejtést tartalmaznak. In facto: Kétségtelen, hogy a jelen ügyben szereplő kábítószer-függőség a házasságkötés előtt, alatt és után fennálló tény.68 Ezt a tanúk egybehangzó állítása is megerősítette. A felperes mint orvos, az alperesnek a házasságot megelőző máj- bántalmait igyekezett csillapítani a morfin tartalmú gyógyszerrel, azonban csak a házasságkötést követően vált világossá, hogy felesége valójában drogfüggő. A tényt maga az alperes sem tagadta. Az alperes kezelőorvosa a bíróság előtt tett vallomásában kifejtette, hogy az alperesnél a házasságot követő második hónapban morfin-függőséget diagnosztizált. Egy másik orvos vallomása szerint az alperes nem csupán egyfajta morfin tartalmú fájdalomcsillapítóval élt vissza, hanem más gyógyszerekkel is, ráadásul mindig nagyobb adagokban. Az alperes a házasság ideje alatt már krónikus intoxikációban szenvedett. A vallomást tevő orvos véleménye szerint, ha valaki az említett mértékű intoxikációban szenved, akkor már az 64 „ob defectum consensus ex parte mulieris, quia haec iam ante coniugii celebrationem morphinomana exstiterit, ideoque incapax eliciendi verum consensum ad matrimonium” Dec. 66/1969, n. 1. 65 1917-es CIC 1081. k. 2. § 66 „Hoc dubium praesertim evenit in casibus illorum qui infirmi dicuntur propter abusum drogarum, quae sunt v.g. morphina, dolantina, cocaina et id genus quaeque capacitatem eliciendi actus humanos tantum infirmant.” Dec. 66/1969, n. 2. 67 „Ideoque eorum status mentis ita debilis evadere potest ut fere, vel penitus, inexistens fiat.” Dec. 66/1969, n. 2. 68 Dec. 66/1969, n. 4.
