Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
Joggyakorlat 119 A bírói ítéletnek doktrinális szempontból is kiemelkedő jelentőségű az a megállapítása, mely szerint az érvényes házassági beleegyezéshez nemcsak az értelem elégséges használatára van szükség, hanem érett és megfontolt ítéletre is.55 In facto: A felperes, az alperes és a tanúk bírósági vallomása alapján semmijei nem mutatkozott arra vonatkozóan, hogy az alperes gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban szenvedett volna. A bizonyítékok szerint, viszont az alperes a házasságot megelőzően 1921 és 1923 közötti időszakban, három alkalommal kórházi kezelés alatt állt. A kezelőorvosok az első alkalommal (1921) könnyű fokú veleszületett szellemi fogyatékosságot állapítottak meg, amelyhez kokain okozta erkölcsi érzéketlenség társult. A második alkalommal (1922) az alperes kábítószerrel való visszaélés miatt pszichiátriai kezelés alatt állt. Ezzel összefüggésben az alperes apja, vallomásában elismerte, hogy fia három hónapig kokainfüggőség miatt orvosi kezelésre szorult és gyógyultan távozott a kórházból. A házasságkötést követő harmadik évben (1929) ismét orvosi kezelés vált szükségessé, mivel az alperes újból kokainfüggővé vált. A harmadik orvos vallomása szerint az alperes kizárólag csak érzéki örömöket keresett a házasságban, figyelmen kívül hagyva a hozzá tartozó erkölcsi és jogi kötelességeket.56 Az ügy szakértői véleményei gyakorlatilag megegyeznek a kezelőorvosok álláspontjával. A tényeket értelmezve a bírók nem tulajdonítottak különösebben nagy jelentőséget az alperes kábítószer-függőségének, visszaesését is puszta emberi gyengeségnek és állhatatlanságnak tulajdonították. A bírók a beleegyezés érvényes megadásához ugyan szükségesnek tartották a gyakorlati ítélőképességet, de annak nem kell kiterjednie a házassággal járó minden egyes jogra és kötelességre. Ezt egyházjogi ismeretek hiányában senkitől sem lehet megkövetelni. Az előbbiek alapján negatív bírói ítélet született, vagyis nem bizonyosodott be a megjelölt pereim.57 II.l.3. c. Brennan, 1949. november 25.58 59 Facti species: A házasságra 1940-ben rendkívüli körülmények között került sor közvetlen azután, hogy a menyasszonyon sebészeti beavatkozást végeztek. Miután felgyógyult és elhagyta a kórházat, semmire sem emlékezett, mert a házasság- kötés akkor történt, amikor a menyasszony még a műtéti narkózis (éterszulfát) miatt öntudatlan állapotban volt. Később a beleegyezés hiányossága címén ő maga támadta meg a házasságot. Az ügyben első fokon pozitív, másodfokon viszont negatív ítélet született, így került harmadfokú bíróságként a Rota Romana elé, ahol elsőként orvos szakértőt neveztek ki a felperes pszichikai státuszának vizsgálatá55 „Ad valide ponendum consensum matrimonialem (...) insuper requiri discretionem et maturitatem iudicii quae contractui matrimoniali ineundo proportionata sit.” SRR Dec. 33 (1941) 151, n. 11. 56 SRR Dec. 33 (1941) 159, n. 19. 57 SRR Dec. 33 (1941) 168, n. 29. 58 SRR Dec. 41 (1949) 521-529. 59 SRR Dec. 41 (1949) 521-522, n. 1.
