Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Ritusközi (egyházközi) gyóntatási fegyelem a katolikus egyházban
Ritus közi (egyházközi) gyóntatási fegyelem a katolikus egyházban 11 fenntartásának intézményével, amelyet a keleti hagyományokkal összhangban állónak tekintettek, hiszen az ókori bűnbánati fegyelemből származott14. Figyelmünk középpontjában azok a helyzetek állnak, amikor a bűnbánat szentsége kiszolgáltatásának gyakorlatában a fent leírt latin szisztéma szembekerül a keletivel. II. Nehéz rítusközi helyzetek a bűnbánat szentségének kiszolgáltatásakor 1. Egyes keleti egyházak közti különbségek Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy fenntartott bűnökkel kapcsolatos fe- gyelemi különbségek lehetségesek két különböző sajátjogú keleti katolikus egyház között is. Bár a CCEO az összes keleti egyházakra vonatkozik, 727. kánonja lehetőséget ad arra, hogy egyes bűnöket a részleges jog tartson fenn. Ez a részleges jog a különböző keleti katolikus egyházakban eltérő lehet. Mivel pedig ez a fenntartás olyan jogszabály, melynek címzettjei nem a gyónók, hanem a gyóntató papok, a különböző rítus szerinti egyházakban a fenntartások terjedelme közötti esetleges eltérések megoldására elegendő lenne, hogy az egyes sajátjogú egyházak illetékes hatóságai úgy korlátozzák a nekik alárendelt papok gyóntatási felhatalmazását, hogy fenntartják a más, rítus szerinti egyházhoz tartozó gyónóknak azokat a bűneit, amelyek az illetők saját egyházában fenn vannak tartva. Ilyen külön rendelkezés hiányában a gyóntató - saját rítus szerinti egyháza hierarchikus hatóságának alárendelt területen - felhatalmazással rendelkezne arra, hogy érvényesen feloldozza a másik rítus szerinti egyházhoz tartozó gyónó olyan bűneit, amelyek annak egyházában fenntartottak lennének. Az ilyen feloldozás, még akkor is, ha ez utóbbi sajátjogú egyház hatóságának is alárendelt területen történnék (vö. CCEO 729. k.), nem csupán érvényes, de valószínűleg megengedett is lenne, feltéve, hogy a gyóntató sajátjogú egyházának is van saját hierarchiája ugyanazon a területen. Érvénytelen lenne viszont a részleges jog által fenntartott bűn feloldozása olyan gyóntató részéről, akinek rítus szerinti egyházában az adott területen fennáll ez a fenntartás, még akkor is, ha a gyónó sajátjogú egyházában az adott bűn nem volna fenntartva. Elméletileg az is lehetséges, hogy ugyanannak a sajátjogú egyháznak két egyházmegyéjében más-más bűnöket tart fenn a részleges jog. Ez azonban nem okozna nehézséget, mivel a részleges törvények a helyi papokat éppúgy kötelezik, mint ugyanannak a sajátjogú egyháznak az adott területen tartózkodó, de más egyházmegyéhez tartozó papjait, hiszen olyan részleges jogszabályokról van szó, melyek a közrendre vonatkoznak (vö. CCEO 1491. k. 3. §,2$). ________________________ 13 Nuntia 28 (1989) 97. Lásd meg J. MANZANARES, Comentario al c. 729, in Código de canones de las Iglesias orientales. Edición bilingue comentada per los professores derecho canónico de la Universidad Pontificia de Salamanca (Biblioteca de autores cristianos 542), Madrid 1994, 302 („Pero hay que rcconoccr que si, por una parte, hace fácil obtener la absolución de los pccados reservados, por otra puedc hacer del todo inútil el mismo instituto de la reserva”). 14 Nuntia 28 (1989) 98.
