Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Ritusközi (egyházközi) gyóntatási fegyelem a katolikus egyházban
12 Erdő Péter Ezek a lehetséges problémák - és más hasonlók, amelyekre most nem térünk ki - másodlagosak azokhoz a kérdésekhez képest, amelyek a keleti egyházak és a latin egyház eltérő rendszeréből fakadnak. 2. A keleti egyházak és a latin egyház különbségéből származó kérdések a) Latin hívő gyónása keleti gyóntatónál Tekintettel arra, hogy a bűn fenntartása - mint fentebb mondtuk - a feloldozási felhatalmazás korlátozása, ha egy latin gyónó egy keleti egyház területén olyan bűnt gyónik meg egy keleti gyóntatónál, melyet az adott keleti egyház hatósága fenntartott, a pap nem oldozhatja fel érvényesen, mert a felhatalmazás a szentség kiszolgáltatásának érvényességéhez szükséges. Természetesen mindez nem vonatkozik halálveszély esetére (CCEO 725. k.), vagy olyan különleges esetekre, melyeket a CCEO 729. kánonja sorol fel. Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy a pap hiányzó felhatalmazását köztévedés vagy pozitív kétség esetén az Egyház pótolhatja. Mind a tévedés, mind a kétely vonatkozhat a tényekre vagy a jogra (CCEO 994. k.). Annak megítélésekor, hogy csakugyan ilyen tévedés vagy kétség állt-e fenn, a régi latin kánonjogtudományban kidolgozott kazuisztikát kell figyelembe venni. Köztévedésről akkor beszélünk, ha olyan nyilvános tények állnak fenn, melyek alkalmasak arra, hogy a közösséget tévedésbe ejtsék. Ilyen például az az eset, amikor egy felhatalmazás nélküli pap beül a gyóntatószékbe. Ez azonban csak az általános gyóntatási felhatalmazásra vonatkozik. Egy sajátjogú keleti egyházhoz tartozó szent helyen nem vélelmezzük, hogy a gyóntatóknak felhatalmazásuk lenne arra, hogy a gyónókat az illető egyházban fenntartott bűnök alól is feloldozzák. A köztévedés ebben az esetben nem egykönnyen valósul meg. Más a helyzet akkor, amikor az illetékes keleti püspök bizonyos helyek számára megadja a neki fenntartott bűnök alóli fel- oldozásra szóló felhatalmazást, mint például a hajdúdorogi püspök, aki a nagy jubileum alkalmából felhatalmazást adott a gyóntatóknak, hogy a híres, görög katolikus kegyhelyen, Máriapócson feloldozzák az abortusz bűnét, mely a keleti egyházjog szerint a püspöknek van fenntartva (CCEO 728. k. 2. §). Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy a hiányzó gyóntatási felhatalmazást az Egyház - a közjó érdekében - akkor is pótolja, ha a köztévedést a szentség kiszolgáltatója szándékosan idézte elő, feltéve hogy valóban nyilvános tény áll fenn, mely objektiven alkalmas az ilyen fajta tévedés kiváltására. Mindez természetesen csupán a cselekmény érvényességére vonatkozik. Hogy az ilyen tévedés szándékos kiváltása megengedett-e vagy sem, a körülményektől függ15. Ha a latin gyónó keleti gyóntatónál kíván gyónni, és olyan bűnnel vádolja magát, mely a keleti jog szerint nincs fenntartva, de egyébként a gyónó önmagától beálló cenzúra büntetése alatt áll a latin jog szerint (vö. pl. CIC 1364. k. 1. §; 1367. k., 15 Vö. F. X. WERNZ—P. VIDAL, Ius canonicum, II, Romae 31943, 439, 444-445, nr. 378, 382; H. JONE, Gesetzbuch des kanonischen Rechtes. Erklärung der Kanones, I, Paderborn 1939, 216-217; Az Egyházi Törvénykönyv. A Codex Juris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal, szerk. ford, és magyarázta Erdő P., Budapest 42001, 182.
