Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
Joggyakorlat 115 portja, az idegsejtek közötti ingerületvivő anyagok és az őket kötő receptorok egy fajtájának aktiválásán keresztül lehet elérni. Klinikai vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a pszichostimulánsok az ingerületátvivő anyag felszabadulásával idéznek elő eufóriát, a morfinszerü anyagok pedig közvetve, vagyis az ópi- át-receptorok közbeiktatásával. Bizonyítást nyert az is, hogy a kellemes közérzet, illetve a hedonikus állapot létrejöttéért egyfajta „örömanyag”, a dopamin tehető felelőssé, amely felszabadulhat a táplálkozással és szomjúságoltással járó megelégedettség, a nemi kielégülés, a gondoskodás általi kellemes érzések és végül a drog okozta pozitív érzések kialakulásakor. A függőség kialakulására jellemző, hogy az ismételt drogfogyasztás kezdetben az átélt eufória erősségét növeli. Később azonban az eufória egyre gyengébb lesz, a diszfóriás szakaszok viszont egyre erősebben jelentkeznek. Ebben a szakaszban a drogra már csak azért van szükség, hogy az illető az egyre rosszabb diszfóriás állapotoktól megszabaduljon.34 Kezdetben tehát a drog használatának fő motivációját az eufórikus állapot mesterséges kiváltása jelenti, azonban az idő előrehaladtával ezt egy biológiai kényszer fogja helyettesíteni, mégpedig a megvonáshoz társuló diszfória megelőzése céljából. Ekkor már a fokozottan jelentkező elvonási tünetek arra ösztönzik a droghasználót, hogy újra a szervezetébe juttassa a szert.35 A drogfüggőség kialakulásában, az előbbiekben tárgyaltakon kívül jelentős szerepet játszanak a szocializációs folyamatok zavarai, hiszen a drogfogyasztás hátterében gyakran a személyiség eltérő mértékű és jellegű sérülését fedezhetjük fel. A kényszeres ópiát-használattal, a különböző társadalmi kihívások előtt álló fiatal a belső félelmeinek és szorongásainak kínzó élményét próbálja elfedni. Ekkor ugyanis a serdülő előtt három nagy feladat jelenik meg: a hivatás választása, a párkapcsolatban való elköteleződés, a szülőktől való elszakadás és az önálló identitás kialakítása. A biológiai és pszichikai fejlődés következtében a gyermekkori struktúrák helyét normális esetben az integrált „én” foglalja majd el. A természetes folyamat patológiás fordulatot vehet akkor, amikor a serdülő képtelen leválni az anyáról, és önálló identitást kialakítani. Ilyenkor „kitolja” a gyermekkor határait és örök el nem köteleződő személyként él a világban, érzelmi életét állandó in- stabilitás fogja jellemezni. Az ópiát-használók körében gyakori a borderline személyiségzavar megjelenése is.36 A kényszeres droghasználók elakadt én-fejlődésének következménye a frusztrációval, a szorongással és a depresszióval szembeni csökkent tolerancia. Az integrálatlan személyiségben egyszerre van jelen az egyik percben nárcisztikusan fölnagyított, máskor végletesen leértékelt felettes én. A jelenségeket többnyire a szilárd értékrend hiánya kíséri. Az ilyen személy érzelmi ingadozásainál fogva kevésbé képes az empátiára és az érett szeretetre. A droghasználók között igen nagy számmal fordulnak elő azok is, akik a stimuláns szereket a koncentrálókészség fokozására, a fáradtság és álmosság kiküszöbölésére, illetve a kedélyállapot emelésére használják. Az 1940-es években az európai diákság bizonyos csoportjai éppen a koncentrálóképesség fokozásának ér34 VIRNO, Le tossicodipendenze..., 132-137. 35 RÁCZ, és munkatársai, A drogkérdésről..., 188. 36 AAVV., Borderline, nevrosi e psicopatie in riferimento al consenso matrimoniale canonico, Roma 1981, 39-64.
