Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Ritusközi (egyházközi) gyóntatási fegyelem a katolikus egyházban
10 Erdő Péter konkrét esetre nézve, hanem rendszerint általánosabb jellegű. Ez azt jelenti, hogy a Codexben lévő fenntartások (CCEO 928 k.) valójában törvények, ugyanúgy mint a Pátriárchai Egyház Püspöki Szinódusától vagy egy Metropolitai Egyházban a hierarchák tanácsától, illetve az Apostoli Szentszéktől adott beleegyezéssel de a sajátjogú egyházak valamely saját hatóságától elrendelt egyéb fenntartások. Ez utóbbiak többnyire általános jellegűek és így részleges törvénynek minősülnek vagy egyébként jogszabály értékűek. Ezért lehetőség van arra, hogy speciális esetekben ezek alól a törvények alól felmentést adjanak. Ahhoz, hogy a törvényhozótól különböző, de nem felettes hatóságok érvényesen adhassanak felmentést, szükséges, hogy megfelelő és ésszerű ok álljon fenn. Ilyen elsősorban a hívek java (CCEO 1536. k. 1 -2. §). Ezt a szabályt azonban enyhíti, hogy az ok elégséges volta iránti kétség esetén a felmentés megengedett és érvényes (3. §). A közös jogban, valamint a sajátjogú egyházak saját részleges jogában szereplő törvények alól felmentést adhat a törvényhozón kívül a megyéspüspök is (CCEO 1538. k. 1. §). Ha azonban nehézségbe ütközik a felmentésre illetékes hatósághoz folyamodni és súlyos kár veszélye fenyeget, minden hierarcha (ordinárius) felmentést adhat azoknak, akik felett hatalmát gyakorolja (2. §). A keleti Codex hierarchának (azaz ordináriusnak) nevezi azokat is, akik a megyéspüspököt ideiglenesen követik a kormányzatban, valamint a megszentelt élet intézményeinek olyan nagyobb elöljáróit, akik rendes kormányzati hatalommal rendelkeznek (3. §). Helyi hierarchának nevezik a megyéspüspökön kívül az általános- és a püspöki helynö- köt is (2. §). Arra a kérdésre, hogy a hierarchák felmentői hatalmával élhet-e az általános és püspöki helynök is, úgy tűnik, pozitívan kell válaszolnunk, mivel a CCEO 1538. kánonjának 2. §-a kifejezetten az összes hierarchákról szól. Az egyes bűnök fenntartását elrendelő törvény alóli felmentésen kívül a CCEO 729. kánonja szerint maga a bűnök feloldozásának fenntartása hatályát veszti: „1. ha a gyónó olyan beteg, aki nem tudja elhagyni a házat, vagy olyan jegyes, aki a házasságkötés alkalmából gyónik; 2. ha a gyóntató józan megítélése szerint a feloldozási felhatalmazást az illetékes hatóságtól csakis a gyónó súlyos kellemetlensége vagy a gyónási titok megsértésének veszélye árán lehetne megkérni; 3. azon a területen kívül, amelyen az a hatóság a hatalmát gyakorolja, aki a fenntartást elrendelte.” Ha figyelembe vesszük, hogy a keleti jog is ismeri az Egyház által pótolt hatalom és felhatalmazás intézményét, vagyis hogy köztévedés vagy pozitív és valószínű kétely esetén az Egyház pótolja a gyóntatási felhatalmazást (CCEO 994-995. k.), el kell ismernünk, hogy a fenntartott bűnöknek a keleti Codexbe való bevezetését bírálóknak is voltak nyomós érveik. így már az átdolgozás során is kitűnt, hogy a fenntartás automatikus megszűnése, melyet a jelenlegi 729. kánon tartalmaz, azt a kockázatot hordozza magában, hogy „az ilyen bűnök fenntartása a gyakorlatban teljesen haszontalanná válik”13. A bírálatok ellenére, ezek a szabályok belekerültek a keleti Codexbe, mivel a keleti hagyománytól annyira távolinak tekintették az önmagától beálló (latae sententiae) büntetéseket, hogy kényszert éreztek azok helyettesítésére a bűnök
