Kánonjog 4. (2002)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Ritusközi (egyházközi) gyóntatási fegyelem a katolikus egyházban

RlTUSKÖZI (EGYHÁZKÖZI) GYÓNTATÁSI FEGYELEM A KATOLIKUS EGYHÁZBAN 9

A keleti Codex revíziója során egyesek mégis szükségesnek tartották az ilyen büntetéseket az egyházi közrend és az elkövetők fenyítése érdekében8. A CCEO-ban viszont ilyen büntetések már nem találhatók; ezek szerepét néhány bűn fenntartása tölti be. Az ilyen fenntartásokról a CCEO 727. kánonja megállapítja, hogy: „Bizonyos esetekben a lelkek üdvösségének érdekében helyénvaló lehet a bűnök feloldozására való felhatalmazás korlátozása és egy meghatározott hatóságnak való fenntartása. Ezt azonban csakis a Pátriárchai Egyház Püspöki Szi- nódusa vagy a hierarchák tanácsa, illetve az Apostoli Szentszék egyetértésével lehet elrendelni”. Ebből az általános elvből következik, hogy a törvényhozó a bűnök fenntartását a szentségi feloldozási felhatalmazás korlátozásának tekinti. Mindez teljes összhangban van az 1917-es CIC 893. kánonjában megfogalmazott hagyományos latin kánoni tanítással, melyben a bűnök fenntartása úgy jelenik meg, mint az egyszerű gyóntatok, sőt esetenként a püspökök Joghatóságának korlátozása”9. Tekintettel arra, hogy az érvényes feloldozáshoz a papoknak szükségük van felhatalmazásra (facultas), a fenntartott bűnök alól nem adhatnak érvényesen feloldo- zást10 *, ha nem rendelkeznek az általános gyóntatási felhatalmazáson kívül külön hatalommal (felhatalmazással) az ilyen esetekre vonatkozóan is. A CCEO-ban két olyan bűn van, mely a Szentszéknek van fenntartva: egyik a gyónási titok közvetlen megsértése, a másik a tisztaság elleni bűnben, a bűntárs feloldozása (CCEO 728. k. 1. §). Ugyanakkor a megyéspüspöknek van fenntartva a sikeresen végrehajtott abortusz bűnének feloldozása (uo. 2. §). A Szentszéknek fenntartott bűnök feloldozási engedélyéért nem a Keleti Kongregációhoz, hanem az Apostoli Penitenciáriához kell fordulni". Természetesen a szentségi feloldozást nem a Penitenciária mint jogi személy adja, hanem a gyóntató, aki ettől a hatóságtól a szükséges felhatalmazást megkapta12.

A keleti Codexben a harmadik fenntartott bűn, vagyis az abortusz, mint mondtuk, a megyéspüspöknek van fenntartva. Ez azt jelenti, hogy más ordináriusok (beleértve a helyi ordináriusokat is - vö. CCEO 984. k. 2-3. §) nem adhatnak feloldozást ilyen esetekben, sem felhatalmazást nem adhatnak más gyóntatónak.

Hogy felmérjük a fenntartott bűnök jogintézményének tényleges jelentőségét a keleti egyházjogban, le kell szögeznünk, hogy maga a fenntartás nem bármilyen tilalom, vagy egyes bűnök feloldozására a felhatalmazás egyszerű megvonása egy

8 Vö. SZABÓ P., Fenntartott esetek, fenntartott bűnök (casus reservati, peccata reservata), in Katolikus Lexikon III, Budapest 1997, 599-600.

9 Vö. pl. A. GOUGNARD, De notione peccati reservati, in Collectanea Mechliniensia 25 (1936) 149-156; UA., De absolutione a peccatis reservatis, uo. 276-282; E. JOMBART, Confesseur, in Dictionnaire de droit canonique, ed. R. NAZ, IV, Paris 1949, 24-26; M. B. WALSH, Reserved Sins in New Catholic Encyclopedia, ed. W. J. MCDONALD et alii, New York 1967, XII, 389 („The direct reservation of sin is an act of ecclesiastical authority whereby the sacramental jurisdiction to absolve a specific sin is withheld from the usual confessor by his ecclesiastical superior”); E. F. REGATILLO, lus sacramentarium, Santander 21949, 324; F. CAPPELLO, Tractatus canonico-moralis de sacramentis, Roma 71963, II, 303, n. 352; stb.

10 Vö. CCEO 722. k. 3. §; CIC 966. k. 1. §; CIC/1917 872 k.; Cone. Trident., Sess. XIV, De poenitentia c. 7: DS 1686; ERDŐ P., Egyházjog, Budapest 1992, 370-371.

" IOANNES PAULUS II., Const. Ap. Pastor bonus, 1988, VI. 28, Art. 58 § 2; Art. 118: AAS 80 (1988) 875. 890.

12 Vö. pi. GOUGNARD, De absolutione (vö. 9. jegyz.), 277 („specialis facultas requiritur”).