Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
102 Joggyakorlat Ecclesiasticus-ban és az II Diritto Ecclesiastico-ban közölt 1989-1993 közötti esetek közt is csak egy van, melyben ez a kifejezés szerepel a perkérdésben, de sem az in iure, sem az in facto részekben nincs róla egy szó sem, a döntésben pedig „Ad alterum caput: Non proponi.” szerepel mindenféle indoklás nélkül145. Ez pedig nem felel meg az 1611. k. 1. pontjának (Id. fent 92. lábjegyzet), akadályozva ezzel a fellebbezést. Ehelyett - Thériault szerint - megtehették volna, hogy ha az alárendelt jogcímet az első jogcímben bennfoglaltnak tartják, akkor ezt jelzik a rendelkező rész előtt az ítéletben pl. „provisum in primo”-val. Vagy ha úgy ítélik, hogy az különálló jogcím, akkor ugyanott kimondhatták volna, hogy nem volt elég bizonyíték erről döntést hozni, így ezen a címen nem bizonyosodott be a házasság semmissége146. Tehát az ítélet rendelkező részében a bíró, ha jogszerűen akar eljárni, kimondja, hogy a második jogcímen nem bizonyosodott be a semmisség. Ha pedig a jogcímek inkompatibilisek, kimondja, hogy mivel az előző jogcímen bebizonyosodott a semmisség, a másodikat nem kell megvizsgálni, ezért az arról szóló döntés elutasító147. Corso előadóbíró az 1622. k. 2. pontjára hivatkozik, miszerint az ítélet orvosolható semmisségben szenved, ha nem tartalmazza a döntés okait, vagyis indokait148. Annak ellenére, hogy egy konkrét rotai ügyben ez fordult elő, és Corso igazat ad a kötelékvédőnek, aki erre, és az 1623. kánonra149 hivatkozva állította, hogy az ítélet elleni semmisségi panasz 3 hónapon belül beterjesztendő, a Corso vezette turnus az előző fok ítéletét mégsem találta semmisnek150. Ez azért meglepő - kommentálja az esetet Thériault -, mert maga Corso helyeselte a kötelékvédő véleményét, továbbá mert ugyanaz a kötelékvédő azt is megállapította, hogy az ítélet rendelkező része a lényege a bírói nyilatkozatnak, ez jelen esetben mégsem tartalmazott egy szót sem a semmisség alapjáról. Továbbá honnan tudja a Rota illetékes turnusa, hogy a második alapra negatív választ adtak, ha arról egy szó sincs az ítéletben? Onnét, hogy a II. fokú bíróság döntéséről szóló határozat beszél arról, hogy II. fokon negatív ítélet született. Azonban magában az ítéletben erről egy szó sincs. Thériault ebből arra következtet, hogy a Rota elfogadta ezt a határozatot, mint az ítélet rendelkező részét (vagy annak egy részét, vagy függelékét). Ezenkívül miért mondja a Rota kötelékvédője, hogy mindkét semmisségi alap alárendeltként került elő I. fokon, mikor mind I., mind II. fokon az alapok egyszerűen egymás után vannak felsorolva, bármiféle alárendeltségre utaló kifejezés vagy tipográfiai megkülönböztetés nélkül? Ezenfelül honnan van joga egy bírónak azt várni, hogy az ítéletét a következő fok csak megerősítheti? 145 Coram Faltin, in die 25 Iulii 1990, Romana, Nuliitatis Matrimonii, in Monitor Ecclesiasticus 115 (1990) 523., 533. 146 THÉRIAULT, „Subordinate” Grounds 276. 147 THÉRIAULT, „Subordinate" Grounds 282. 148 Can. 1622. - Sententia vitio sanabilis nuliitatis dumtaxat laborat, si: 2° motiva seu rationes decidendi non continet. 149 Can. 1623. - Querela nuliitatis in casibus, de quibus in Can. 1622, proponi potest intra tres menses a notitia publicationis sententiae. 150 Coram Corso, in die 16 lanuarii 1990, Sancti Sebastiani Fluminis lanuarii, Nuliitatis Matrimonii - Incidentis: de querela nuliitatis secundi gradum, in Monitor Ecclesiasticus 116 (1991)315.
