Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 83 1947. II. 26-án. Tehát a bíró döntése számít a jogi tények azonosságának értékelése és az egybehangzóság szempontjából. Ebben az esetben tehát a félelem, mint a szimuláció oka szerepel, ezért lehet a két ítélet aequivalenter egybehangzó. A fellebbviteli fok a színlelés címén I. fokú ítéletet hozott, mivel az ítélet percímét újnak tekintette. A Signatura szerint azonban ez az ítélet az I. fokú bíróságéval egybehangzó volt, holott az a semmisséget kényszer és félelem címén mondta ki. k) Coram Pasquazi, 1958. IV. 15. Egy másik esetben a Rota 1956. II. 26-án mondta ki egy házasság semmisségét Mattioli elnökletével a férfi teljes színlelése címén65. Ez lényegileg egybehangzó volt a Rota Felici vezette turnusának 1955. VI. 14-ei ítéletével, mely a férfi tiszteletből fakadó félelmének alapján döntött a semmisség mellett. Tehát itt is a félelem volt a szimuláció oka. Az alperes ezek után a semmisség revízióját kérte. A Pasquazi vezette turnus azonban 1958. IV. 15-én elutasította a perújrafelvételi kérelmet az egybehangzó ítéletek miatt, és azokat végrehajtan- dónak nyilvánította. B) PÉLDÁK NEM EGYBEHANGZÓ ÍTÉLETEKRE a) Signatura Apostolica, 1971. II. 10.66 A férj azzal vádolta az alperesnőt, hogy úgy lépett vele házasságra, hogy éppen kapcsolata volt egy másik férfival is, melyet a házasság alatt is folytatott. A semmisségi kérelmet teljes vagy részleges szimuláció alapján (a nő kizárta a hűséget és/vagy a felbonthatatlanságot), és a nő szülei iránt való tiszteletből fakadó félelme alapján nyújtották be. Az I. fok jóváhagyta a félelem percímén a semmisséget. II. fokon a Rota jóváhagyta a hűség kizárását, nem találván elegendő alapot a félelemre. A Rota ezután úgy döntött, hogy a két ítélet egybehangzó és végrehajtották a semmisségi ítéletet. A Signaturához azért került az ügy, hogy érje el a kánoni végrehajtás olasz civiljogi következményeit. A Signatura azonban megakadályozta a Rota döntésének végrehajtását mondván, hogy az I. és a II. fokú ítélet nem egybehangzó azért, mert az egyik a félelmen, a másik a hűség kizárásán alapult. Érvelésében a Signatura kifejtette, hogy az egybehangzóság célja bizonyítani az igazságot: végső soron (terminative) a tárgy vagy a jog igazságát az adott kérdésben, és közvetlenül (immediate) a kérelem címének vagy alapjának (tituli seu rationis petendi) az igazságát, melyen a kérdéses jog nyugszik. A semmisség igazsága nem választható külön a (jog)cím igazságától, melyen a semmisség nyugszik. Az érvelés folytatása szerint a kérelem alapjai nem egybehangzóak. Az I. fok nem talált bizonyítékot a szimulációra, a II. fok pedig a félelemre. Ezért, mivel a két ítélet más alapokon nyugszik, ezek nem bizonyítják végrehajthatóan a semmisséget. Sőt még a tények sem ugyanazok. Ha a tények II. fokon szintén a félelem alapján vezettek semmisséghez, bár azt a percímet elejtették és előnyben sententiarum conformitatem in casu ad effectus can. interponere. Die 12 ianuarii 1947”. 66 SRR Dec 48 (1956) 179-191. Periodica 60 ( 1971 ) 315-319. 1987 et appellationem me non
