Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
84 Joggyakorlat részesítették a szimuláció pereimét a bizonyítékok túlsúlya alapján, talán az aequivalens egybehangzóság fogalma érvényes lett volna rá. A Signatura érvelése szerint azonban az I. fok úgy találta, hogy a tények a félelmet bizonyították és nem a színlelést, a II. fok szerint pedig a színlelést és nem a félelmet. Még ha valaki azt állítaná is, hogy a félelem provokálta a szimulációt, nem ugyanazok a tények szólnak a félelem, mint a színlelés mellett. Végül a Signatura a Provida Mater 218. cikkely 2. §-ra hivatkozott, amely úgy definiálta az ügyet „ugyanazon házassági esetnek”, hogy ugyanazon házasságról van szó ugyanazon semmisségi alappal. Ezért két egybehangzó ítélet kivétel nélkül megköveteli ugyanazon személyeket, ugyanazt a kérelmet és a kérelem ugyanazon alapjait. Ezzel a Signatura egyenlővé tette a semmisségi alapot (caput nullitatis) a jogcímmel (causa petendi). b) Coram Pinto, 1971. 111. 17.67 I. fokú jóváhagyó ítélet született kényszer és félelem alapján a házasság semmisségéről. Ugyanakkor elvetették a teljes és a részleges színlelés percímét. A II. fok elutasította a kényszer és félelmet. III. fokon a Rota a semmisség mellett döntött teljes szimuláció alapján, ugyanakkor nem találták bizonyítottnak a kényszer és félelmet. Pinto turnusa először is elvetette, hogy az ítéletek egybehangzósága fennáll két semmisséget jóváhagyó ítélet esetén általános értelemben. Pinto felidézte Cappello érvelését az 1903. és 1987. kánonokra hivatkozva, miszerint ha az alapok különböznek, két semmisségi ítéletet nem lehet egybehangzónak tekinteni. Pinto azonosította a semmisség alapjait a jogcímmel, amely közelebbről meghatározza az eljárást. Az alapok megváltoztatása nem csupán az eljárás indítékának vagy az érvelésnek a megváltoztatása, hanem a kereset és az ítélet tárgyának megváltoztatása is. Másodsorban Pinto ezzel elvetette az ügyvéd érvelését, hogy fennáll az egybehangzóság abban a tényben, hogy mindkét alap (kényszer és félelem, ill. színlelés) magába foglalja a beleegyezés hiányosságát. Pinto szerint annyi hiányossága van a beleegyezésnek, amennyi alapja van a semmisségnek a jogban, és mindegyik egy független jogcímet és önálló keresetet képez. Jelen esetben azt mondani, hogy a beleegyezés kényszer hatására született, ill. hogy szimulált volt, ellentmondás lenne. Harmadrészt Pinto az aequivalens egybehangzóságot úgy érelmezte, hogy az a tények azonosságán nyugszik, és nem az alapok különbözőségén. Teljesen nem utasította el ennek lehetőségét, de megpróbálta tisztázni, hogy a tény azonossága magába kell, hogy foglaljon egy jogilag jellemző tényt. Pl. a nyomás vagy a kényszer lehet az ügyben bizonyított körülmény, de ahhoz, hogy jogi tényállás (kényszer és félelem) legyen, a nyomás teljes egészében meg kell, hogy egyezzen a semmissé tevő kényszer és félelem kánoni definíciójával (súlyos, külső, igazságtalan). Ha az egyik bíróság a kényszert a kényszer és félelem érvénytelenségi tényállásának találja, míg a másik önmagában nem találja az érvénytelenséghez elegendőnek (nem súlyos, igazságtalan vagy külső), hanem csupán a 67 Periodica 62 (1973) 225-231.
