Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 89 megerősítő ítéletek kell, hogy ugyanakkor egybehangzók is legyenek, és hogy az egybehangzó ítéletek meg kell, hogy egyezzenek a jogcímben, az új Codex itt kifejezetten nem követeli meg a semmisségi alapok egybehangzóságát ahhoz, hogy az ítéletek megerősítők (egybehangzók) legyenek, és így a feleknek jogában álljon új házasságot kötni. Az 1677. k.89 kifejezetten előírja, hogy házassági esetekben a perfelvétel során felmerülő kérdések ne csak arra irányuljanak, hogy bebizonyosodik-e a házasság semmissége, hanem arra is, hogy mely alap(ok)on kérdőjelezik meg az érvényességét. A Codex-revideáló Bizottság ülésén néhány konzultor javasolta, hogy a perkérdés megfogalmazásának csak a semmisségre kelljen vonatkoznia, az alapok meghatározása nélkül. Azért, hogy a bíró meghatározhassa a jogalapokat az eljárás befejezése előtt, vagy hozzáadhasson továbbiakat, vagy megváltoztathassa azokat az eljárás alatt. (Úgy tűnik, hogy ez a felvetés reflektált arra az ötletre, hogy a semmisségi alapokat ne annyira a kereset vitapontjai tárgyának tekintsék, mint inkább a semmisség érveinek és bizonyítékainak.) Más konzultorok ragaszkodtak ahhoz, hogy az alapok bele kell, hogy legyenek foglalva a vita megfogalmazásába ahhoz, hogy legyen hatásuk az ügyben. (Ez pedig arra látszik reflektálni, hogy házassági ügyekben az alapok lényegi, konstitutív részei a vitapontok tárgyának, és hogy senki sem választhatja szét a bizonyítékokat és tényeket azoktól a jogi normáktól, melyek a házasságot semmissé tevő sajátos tények kritériumait definiálják.) A bizottság ezért úgy terjesztette elő a szöveget, ahogy most a Codex-ben találjuk, azaz hogy megköveteli az alapok megállapítását a vitapontok megfogalmazásakor90. A végső szöveg ugyanazon követelményeket támasztja, mint a Provida Mater 88. cikkelye91. Ez a kánon ellentmond Egan azon nézetének, melyben megkülönbözteti a causa petendi proxima-t és a causa petendi remota-t (ld. 74-75. oldal). A CIC 1611. kánonja92 megismétli a 17CIC 1873. k. 1. §-át (ld. fent 18. lábjegyzet), miszerint az eljárásokban általában az ítélet kell, hogy definiálja a vitapontokat, és minden pontra megfelelő választ adva93 el kell, hogy döntse a bíróság előtt tárgyalt vitát. Minthogy az 1677. k. (ld. fent 89. lábjegyzet) előírja, hogy házassági ügyekben a vitapontok tartalmazzák a semmisségi alapot, úgy tűnik, hogy az ítélet válasza kell, hogy vonatkozzon az összes alapra. De az nincs kifejezetten megállapítva, hogy mindkét ítélet ugyanazt a választ kell, hogy adja ugyanazon alapokra ahhoz, hogy az ítéletek egybehangzók legyenek. Az ítéletek egybehangzósága McGrath szerint viszont azt jelentené, hogy a II. fok ugyanarra a kérdésre, és ugyanazon módon kell, hogy válaszoljon, mint 89 Can. 1677. íj 3. Formula dubii non tantum quaerat an constet de nullitate matrimonii in casu, sed determinare etiam debet quo capite vel quibus capitibus nuptiarum validitas impugnetur. 90 Ld. Communicationes 11 (1979) 261-262. 91 „Art. 88. - Contestatio fit per dubii concordationem coram praeside et semper discutiendum erit dubium: an constet de matrimonii nullitate, ob caput vel capita recensita, in casu.” 92 Can. 1611. - Sententia debet: 1° definire controversiam coram tribunali agitatam, data singulis dubiis congrua responsione.
