Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 87 csak ésszerűség esetén kell fellebbeznie. Viszont továbbra is szükséges két egybehangzó, jóváhagyó ítélet egy esetleges új házasságkötéshez (kivéve okirati eljárás esetén, ahol az első jóváhagyó ítélet fellebbezés nélkül végrehajtható). A Signatura Apostolica 1971-ben kiadott egy határozatot az ítéletek aequivalens egybehangzósága ellen. Ezt kommentálva Robleda elveti, hogy két ítélet egybehangzó lehet, ha a kérelem jogcímei különböznek80. A tények azonossága nem elegendő. Kifejti, hogy a különböző semmisségi alapok különböző tényekre alapozódnak. Ez hasonlít Pinto distinkciójához az egyszerű és a jogi tények között, ahol az utóbbi előfeltételezi, hogy a tény megfelel a norma definíciójának ahhoz, hogy semmisítő hatása legyen - innen van a caput nullitatis fogalma. Robleda felhívja a figyelmet a Kódexmagyarázó Bizottság szándékára, mely jobban ki akarta fejteni, hogy az ügy befejezetté válik két olyan egybehangzó ítélet esetén, amelyekben az egybehangzóság fennáll az azonos kérelmek és a kérelmek azonos alapjai (jogcímek) között. Az új CIC-ben tehát ugyanaz marad a kérdés, mint a 17CIC-ben: házassági ügyekben egyenlőségjelet tesz-e a jog a semmisségi alap és ajogcím között? A J. M. Pinto által megkülönböztetett 3 fajta egybehangzóság (ld. 70. oldal) közül J. J. Cuneo szerint az első a leggyakoribb81. Cuneo a Signatura 1971. febr. 10-ei döntését (ld. 70-71. oldal) úgy értelmezi, hogy a Signatura ugyanannak nyilvánította a semmisség alapját (caput nullitatis) és a jogcímet (causa petendi)82. Ezt támasztja alá a Signatura nyilatkozata, miszerint akkor van szó egyazon esetről, ha az ítélet ugyanarra a dologra, ugyanazon felek között, ugyanazon a jogcímen vonatkozik, (vö. 1641. k. 1. § - ld. fent 11. lábjegyzet)83. Az 1641. k. sokkal kifejezőbb, mint jogelődje, az 1917-es CIC 1902. kánonja. Míg az utóbbi nem részletezi, hogyan egybehangzó két ítélet, melyekről a dolog ítéltté válása kapcsán beszél84, az 1641. k. kimondja, hogy ugyanazok közt a felek közt, ugyanarról a kérdésről, ugyanazon jogcím alapján született két egybehangzó ítéletről van szó (ld. fent 11. lábjegyzet). Ezt így nem foglalta magába a 17CIC 1902. k., de a kánonjogászok ezt azelőtt is így magyarázták (pl. Lega bíboros). Bár az 1641. k. általában beszél a perekről, egy a Lawrence Wrenn kommentárjában található példa alapján a semmisségi alap megegyezik a jogcímmel: Meg kell jegyeznünk - írja -, hogy mind az ügyet, mind az alapot meg kell, hogy erősítse a II. fok. Ezért ha mindkét bíróság érvénytelennek nyilvánítja a beleegyezést, de az I. fok ezt az egyik fél kiskorúsága alapján teszi, a II. fok et exponendi omnia quae rationabiliter adduci possint adversus nullitatem vel solutionem. 80 ROBLEDA, O., Decisiones quaerundcim Supr. Tribunalis Signaturae Apostolicae commentarius, in Periodica 61 (1972) 102-104. 81 CUNEO, Towards Understanding 581-595. 82 CUNEO, Towards Understanding 589. 83 SiGNAp, Declaratio de foro competenti in causa nullitatis matrimonii, post sententiam negativam in prima instantia latam 1989. VI. 3, in AAS 81 (1989) 988-990. 84 Can. 1902. - Res iudicata habetur: 1.° Duplici sententia conformi.
