Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 85 beleegyezés színlelése indítékának, akkor a két ítéletben elfogadott tényállás nem kezelhető ugyanazon jogi tényként. Viszont ha mindkét ítéletet ugyanazon jogi tény bizonyítéka teszi elfogadhatóvá, akkor még ha az egyik ítélet kényszer és félelem, a másik pedig szimuláció alapján mondta ki a semmisséget, az ítéletek aequivalenter egybehangzók lesznek: „különbség csak a felhozott jogi normákban van, nem a jogcímben”68. Végülis Pinto szerint ebben az ügyben sem formális, sem aequivalens egybe- hangzóság nem állt fenn. Az I. fok a kényszert kényszer és félelem jogi ténye- ként kezelte, míg a III. fok nem. De az érvelés lényeges annyiból, hogy legalább megengedi az aequivalens egybehangzóság fogalmát. De a fogalmat sokkal nehezebben alkalmazza, mint más rotai döntvények joggyakorlata. Pinto lábjegyzetben kommentálja a Rota joggyakorlatát az aequivalens egybehangzóság kérdésében: a) Némely döntések aequivalens egybehangzóságról beszélnek, ha a házasság semmisségének ugyan különböző alapjai vannak, de megegyeznek a jogi tényben, melynek alapján a házasság semmisségét kimondják. Megjegyzendő annak szükségessége, hogy a két ítélet megegyezzen a jogi tényben. Ha pl. félelem kérdésében az egyik érvénytelenítőnek találja a félelmet, a másik ítélet azonban nem, akkor nem áll fenn egybehangzóság. Megegyeznek viszont a jogi tények, ha pl. az egyik ítélet semmisnek nyilvánítja a házasságot kényszer és félelem, a másik pedig szimuláció miatt (bár a kényszer és félelem mértékét szintén elégségesnek találná az érvénytelenséghez). Itt a különbség csak a megnevezett jogi normákban van, nem a jogcímekben, ezért az ítéletek egybehangzók. b) Más ítéletek fenntartják, hogy két ítélet egybehangzó, ha ugyanazon tényeken alapulnak, és az egyik pl. teljes színlelés, a másik pedig a felbonthatat- lanság vagy a hűség kizárása alapján mondja ki a semmisséget. c) Aequipollenter egybehangzók az ítéletek, ahol különböző jogcímek alapján járnak el, de mindkét ítélet ugyanazon tényeken és bizonyítékokon alapszik.69 III. A HATÁLYOS CIC ELŐÍRÁSAI ÉS EZEK ÉRTELMEZÉSE l. Az új Codex és a korábbi jogszabályok összehasonlítása XIV. Benedek pápa vezette be a „penitus conformes” (=teljesen egybehangzó) ítéletek fogalmát a Dei Miseratione kezdetű apostoli konstitúciójával (1741. november 3.), mikor megalkotta a kötelékvédő funkcióját, akinek kötelessége az I. fokú, a házasság semmisségét kimondó ítélet ellen fellebbezni. A fellebbviteli fok kötelékvédőjének pedig megengedte, hogy lelkiismerete szerint fellebbezzen a semmisséget kimondó két egybehangzó ítélet ellen. Ezek változatlanul megma68 Periodica 62 (1973) 229: „Diversitas tantummodo habetur quoad normam iuridicam invocatam, non vero quoad causa petendi, et ideo sententiae conformes sunt.” 69 Periodica 62 ( 1973) 231.
