Kánonjog 3. (2001)

JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában

Joggyakorlat

81

tározni a tények korrekt jogi elnevezését. ítéletük jóváhagyta, hogy a férfi kizárta a felbonthatatlanságot. Ezt II. fokú és egybehangzó ítéletként végrehajtották mondván, hogy a Versailles-i bíróság úgy döntött, hogy a totális szimuláció jogi elnevezését adja a tényeknek. Az In iure részben felhozott elvek szerint ez nem akadályozza meg, hogy egy másik ítéletben új elnevezést alkalmazzanak, így kinyilvánították, hogy az ítéletek között aequivalens egybehangzóság van: a házasság semmissége ugyanazokon a tényeken és bizonyítékokon nyugszik, bár különböző alapokon ítélkeztek.

i) Coram Pinto, 1974. V. 6.61

Az I. fok elutasította a feltételes beleegyezésen alapuló semmisséget. Hasonlóképp a II. fok is, de ez jóváhagyta azt, hogy a férfi kizárta a felbonthatatlanságot. III. fokon Palazzini turnusa a Rota részéről elutasította a kizárást. A

IV. fok pedig kimondta a semmisséget feltételes beleegyezés alapján. Ez aequivalens egybehangzóságban állt a II. fokú ítélettel, mely jóváhagyta a fel- bonthatatlanság kizárását, bár elutasította a feltételes beleegyezést. Pinto a következőképp indokolta az egybehangzóságot:

A formálisan egybehangzó ítéletek meg kell, hogy egyezzenek a házasságban és a semmisségi alapban, mivel az ügyek akkor azonosak, ha ugyanazon személyekre (a kereset alanya), ugyanazon kérelemre (a kereset tárgya) és ugyanazon jogcímre (a kereset jogcíme — causa petendi) vonatkoznak.

Aequivalenter egybehangzók az ítéletek, ha bár különböző alapjai vannak a semmisségnek, megegyeznek a jogi tényekben (nemcsak a körülményekben), még ha a bírák különböző jogi normák fényében vizsgálják is azokat. Másrészről nem egybehangzók az ítéletek, ha az egyik tagadja azt a jogi tényt, melyet a másik elfogad.

Az adott ügyben a feltételes beleegyezés alapján hozott 1. és II. fokú negatív ítélet egybehangzónak tűnik első látásra. Pinto szerint azonban csak annak tűnik, mert az 1. fok úgy találta, hogy a felek csupán az eljegyzéshez kötöttek ki előfeltételt, de nem támasztottak valódi feltételt a házassági beleegyezéshez. A II. fok azonban, megvizsgálva az eset körülményeit, úgy találta, hogy belefoglalták a feltételt a beleegyezésbe, de a bírák ezt inkább nevezték a felbonthatatlanság kizárásának, ami a házasság lényegére vonatkozó szándék hiányossága. Ezek alapján a IV. fok újra megvizsgálta az esetet a feltételes beleegyezés alapján anélkül, hogy új bizonyítékokat követelt volna.

Amikor pedig a IV. fok feltételes beleegyezés alapján pozitív ítéletet hozott, ezt aequivalenter egybehangzónak nyilvánította a II. fokú ítélettel, amely csupán a felbonthatatlanság kizárásán alapult, bár elfogadta jogi tényként, hogy a beleegyezésbe feltételt foglaltak. A IV. fok azzal érvelt, hogy a két ítélet semmisségi alapjai között nem volt különbség, csak az alkalmazott jogi normák között. Ebből Cuneo azt a következtetést vonja le, hogy a semmisségi alap különbözik a semmisséghez alkalmazott jogi normától. Szerinte az ítélet azonosította a semdumtaxat ad instantiam partis; sed in delictis, et in iis quae publicum Ecclesiae bonum aut animarum salutem respiciunt, etiam ex officio.

61SRR Dec 66 (1974) 339-348.