Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
82 Joggyakorlat misségi alapot azzal a jogi ténnyel, melyet mindkét turnus elfogadott, ti. hogy hiányzott a házasság felbonthatatlanságára irányuló szándék. De ha Pinto korábbi definícióját vesszük a jogi tényre vonatkozólag — miszerint az olyan tény, amely meg kell, hogy feleljen egy kánoni definíciónak ahhoz, hogy érvénytelenítő hatású legyen -, akkor úgy tűnik, hogy két különböző jogi tényről van szó, mikor az egyik bíróság a feltételekről szóló kánont látja teljesülni, a másik pedig úgy látja, hogy a tény megfelel egy másik, a hiányos szándékról szóló kánon kritériumainak. Ezek alapján úgy tűnik, hogy nem egy, hanem két alappal van dolgunk, így Pinto érvelése ügyetlen, mikor azt állítja, hogy a két ítélet nem különbözik az alapokban, csak az alkalmazott jogi normákban. Egyszerűbbnek tűnik azt mondani, hogy a két különböző alap ellenére az ítéletek egybehangzók, mert az alapok különbsége jelen esetben nem okozza a jogcímek különbségét. Ezzel visszajutottunk Egan fent említett érveléséhez, miszerint az ítéletek egy- behangzósága magába foglalja a jogcím azonosságát, de a semmisségi alapok különbsége nem kell, hogy a jogcímek megváltoztatásához vezessen. Cuneo szerint ez szerencsésebb magyarázata annak, hogy a Rota a fenti két ítéletet egybehangzónak találta.62 j) Signatura Apostolica, 1947. II. 26. A fellebbviteli fok bírósága Juliién vezetésével 1946. XII. 7-én hozott ítéletet arról, hogy Wynen milánói turnusának 1946. III. 7-ei ítélete a nő félelmének kérdésében megerősítendő-e vagy sem. Megerősítő ítélet született a házasság semmisségéről, de a gyermekáldásnak a nő részéről való kizárása címén63. Minthogy ugyanazon jogi tényeken alapultak, a két ítélet lényegileg egybehangzó volt. Ezt Giuseppe Trezzi mondta ki róluk, 1947. I. 12-én64, majd a Signatura is 62 CUNEO, Towards Understanding 595: „This raises the somewhat complicated notion that the ground of nullity is distinct from the juridical norm invoked for nullity. The decision seemed to identify the ground of nullity with the juridical fact accepted by both courts - that intention for permanence of marriage was lacking. But if by Pinto’s own earlier definition a juridical fact is a fact which must fulfill a canonical definition in order to constitute a nullifying effect, then it would seem there are two diverse juridical fact when one court sees the canon on conditions fulfilled and the other court sees the fact fulfilling the criteria of a different canon on defective intention. Therefore it would seem we are dealing with two grounds, not one, so that Pinto’s argument is awkward when it seeks to call these sentences truly not differing on ground but only in the juridical norm applied. It would seem preferable simply to explain that in spite of two diversely stated grounds the sentences are in conformity because the diversity of grounds in this case didn’t constitute a diversity of causa petendi. This would bring our presentation on jurisprudence back to the position of Egan described above; namely, conformity of sentences involves identity of causa petendi, but diversity of caput nullitatis need not imply a change in the causa petendi. Perhaps this is the principle way to explain the practice of the Rota which has decreed conformity of sentences in spite of differing statements of grounds.” 63 SRR Dec 37 (1945) 592-598. 64 SRR Dec 37 (1945) 598: „Recepta notificatione sententiae die 7 decembris 1946 latae, licet decisa fuerit praevalente iure ex can. 1086, par. 2, derivato, quo matrimonium nullum est in sua essentia, nempe ex defectu consensus, quam ex can. 1087, § 1, quo matrimonium invalidatur ex defectu iure requisitae libertatis, cum tamen metus a Rotali sententia coram Wynen admissus, a praesenti decisione recognoscatur, declaramus nihil obstare quoad
