Kánonjog 3. (2001)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Vallási vonatkozású európajogi normák
52 ScHANDA Balázs Az irányelv 4. cikke szerint „nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ahol az érintett foglalkozás tevékenységeinek a természete vagy az összefüggésrendszere miatt, amelyben azokat végrehajtják, az ilyen jellemző valódi és meghatározó foglalkozásbeli követelményt jelent, feltéve, hogy a cél legitim és a követelmény arányos. A tagállamok fenntarthatják az ennek az irányelvnek az elfogadása idején hatályban levő nemzeti jogszabályaikat vagy rendelkezhetnek az ennek az irányelvnek az elfogadása idején meglevő nemzeti gyakorlatuk beillesztéséről jövendő jogszabályaikba, amelyeknek megfelelően az egyházak és egyéb, valláson vagy meggyőződésen alapuló szellemiségű köz- vagy magán- szervezetek esetében egy személy vallásán vagy meggyőződésén alapuló eltérő bánásmód nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, ahol — ezeknek a tevékenységeknek a jellege vagy végrehajtásuk összefüggései miatt - egy személy vallása vagy meggyőződése valódi, legitim és igazolt foglalkozási követelmény, tekintettel a szervezet szellemiségére. Ez az eltérő bánásmód a tagállamok alkotmányos rendelkezéseit és a közösségi jog általános elveit figyelembe véve hajtandó végre, és nem igazolhat más alapokon történő hátrányos megkülönböztetést. Feltéve, hogy rendelkezéseit máskülönben tiszteletben tartják, ez az irányelv nem érinti a nemzeti alkotmányokkal és törvényekkel összhangban tevékenykedő egyházaknak és egyéb, valláson vagy meggyőződésen alapuló szellemiségű köz- vagy magánszervezeteknek azt a jogát, hogy elvárják az értük dolgozó egyénektől, hogy hittel, és a szervezet szellemiségéhez lojálisán tevékenykedjenek.” Sajátos kivételként, leküzdendő a katolikusok több évszázados diszkriminációjának következményeit, a rendelet kifejezett kivételt tesz az észak-írországi rendőrség és a tanerők vonatkozásában: amíg a nemzeti jog a rendőrség és a tanári kar soraiba való felvételnél indokoltnak látja az egyensúlyteremtés érdekében az egyik felekezet előnyben részesítését, ezt az Unió nem tartja diszkriminatívnak (15. cikk). Összességében megállapítható, hogy az Unió határozottan tiltja - többek között a vallási alapon történő - diszkriminációt a munka világában. Ugyanakkor az elkötelezett szervezetek, intézmények (pl. az egyházi intézmények) fenntarthatják vallásilag meghatározott elvárásaikat dolgozóikkal szemben. Magyarországon az egyházi intézmények számára - különösen az egyház közszolgálati szerepvállalása nyomán — nagy kihívás a munkavállalók elkötelezettségének biztosítása. Az intézmény jellege iránti lojalitás biztosítása óhatatlanul (munkajjogi kérdéseket is felvet. Az egyházi intézmény azonosulhat fenntartója meggyőződésével és ezt ki is fejezheti: sajátos arculatot alakíthat ki. A Munka Törvénykönyve rögzíti, hogy „A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munka- vállalói érdekképviseleti szervezethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetéből egyértelműen következő megkülönböztetés.”(5. § (1)) A munkavállalót védő fontos szabály, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilal
