Kánonjog 3. (2001)
TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: A CIC 1098. kánonjának jogtörténeti előzményei
36 ViGH Annamária ember jogait megsérti és a bona fides ellenére cselekszik. A forrásokban a következő kifejezéseket találjuk a dolusva vonatkozóan: sciens dolo malo4, vagy dolo malo5. Eltekintve attól, hogy a dolus más fogalmakban - metus, vis, simulatio, sollertia — is bennfoglaltatik, a klasszikus dolus-definíció Labeótól származik: Itaque ipse sic definivit dolum malum esse omnem calliditatem fallaciam machinationem ad circumveniendum fallendum decipiendum alterum adhibitam.6 A definícióban meg vannak nevezve azok az eszközök, amelyek dolust hoznak létre: Calliditas: elhallgatásból vagy alakoskodásból áll, fallacia', hazugságot vagy megtévesztést jelent oly módon, mintha jó tanácsot akarna valaki adni, míg a valóságban csalárd módon szerzi meg a beleegyezést a szerződéshez, ami végül megtévesztésbe torkollik.7 A dolus egyik speciális esetének - calliditatem ad circumveniendum -lényege, hogy a megcsaló, bár nem egy bizonyos cselekvéssel vagy tulajdonsággal okozza a másik fél félrevezetését, ennek ellenére a helyzetet az áldozat kárára használja fel. A dolus másik speciális esete — fallaciam ad fallendum - a másik fél szándékos megtévesztését foglalja magában. S végül az utolsó, a dolusnak azt a speciális esetét írja le, amikor a megtévesztő csapdát állít áldozatának — machinationem ad decipiendum .8 A fraudulenter fogalma magában foglalja, hogy a dolust meg nem engedett, a másik félre káros eszközökkel viszik végbe. Ilyen eszközök: dokumentumok meghamisítása, valótlan minőségek megadása, meghatározó körülmények bűnös elhallgatása. Olyan eszközökkel, melyek a bizalmat tönkreteszik, és az emberi együttélést megnehezítik, vagy teljesen lehetetlenné teszik9. A deliberate jelentése: másoknak szándékosan kárt okozni, amely károkozás jogügylethez vezet. Meg kell határozni a dolus szándékával felhasznált eszközök és az ennek következtében létrejött jogügylet közötti összefüggést. Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy a definíció szerint itt a dolus malusróX van szó, amelyet szükségszerű és jogos megkülönböztetni a dolus bonustó\, mivel ez utóbbi a forrásokban saját jelentést mutat. 4 Paulus, D.23,2,44: „... ne quis eorum sponsam uxoremve sciens dolo malo habeto libertinam.. .fecerit.” 5 Ulpianus, D.27,6,7: „Praetor ait;’in eum qui, cum tutor non esset, dolo malo auctor fastus esse dicetur, iudicium dabo, ut quanti ea res erit, tantam pecuniam condemnetur’. Non semper tutor convenitur nec sufficit, si sciens auctor fuit, verum ita demum, si dolo malo auctor fuerit.” 6 Ulpianus, D.4,3,1,2. 7 H. STEIDL, Die Theorie vom dolus in spiritualibus, Roma 1987, 61. 8 A. CARCATERRA, Dolus bonus/dolus malus, Napoli 1970, 56 - 57. 9 G. MICHIELS, Principia generalia de personis in ecclesia, Parisiis— Tornaci - Romae 1955, 661.
