Kánonjog 3. (2001)

TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: A CIC 1098. kánonjának jogtörténeti előzményei

Kánonjog 3 (2001) 35M4

VIGH Annamária

A CIC 1098. KÁNONJÁNAK JOGTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI

I. BEVEZETÉS; II. A DOLUS fogalma: 1. A római jog', 2. Dolus bonus - dolus malus; 3. Dolus causam dans - dolus incidens; III. A RÓMAI JOG HATÁSA: 1. A római jogi alapelvek átvétele', 2. Dolus in spiritualibus; 3. Dolus causam dans - dolus incidens; 4. Dolus és error; IV. A DOLUS AZ 1917-ES CIC -BEN: 1. A dolózus ügyek elégtelen jogvédelme az 1917-es CIC-ben; 2. A kiegészítés szükségessége; 3. A kiegészítés útján.

I. Bevezetés

A Tübingeni Egyetem teológiai fakultásának professzora, Heinrich Flatten, amikor 1957-ben megjelentette székfoglaló előadását,' a dolusszzA kapcsolatban nem elvont akadémiai megközelítésből indult ki, hanem abból a gyakorlatközeli élményből, amelyet a bírósági gyakorlatban tevékenykedők tapasztalnak a megtévesztettek sorsával szembesülve.

Az Egyházi bíróságok számára nem lehet érdektelen, hogy a házasság semmisségének okait történeti kialakulásuk szerint ismerjék meg. Nem véletlen, hogy a jogtörténeti hagyomány reliktuma, a megtévesztés a kánoni házasságjogban mindeddig, mint házassági semmisségi ok nem volt jelen, és hogy azt csak a második évezred vége felé kodifikálták. A Szentatya már 1984-ben kezdeményezte a Rota Romana tagjai felé történő felhívással1 2, hogy az 1098. kánont további tanulmányozásnak, és az ezen a területen történő vizsgálódásnak vessék alá.

II. A DOLUS FOGALMA

1. A római jog

Mivel a római jog belső szabályozási tökéletessége miatt továbbél napjainkban is, helyénvalónak látszik a dolus esetében, hogy ehhez az alapforráshoz térjünk vissza3. A dolus a római jogban tágan értelmezett fogalom. Minden olyan tevékenységet jelöl, amely ellentmond a bona fidesnek.

Ebben az értelemben a dolus a következőket jelenti: tiltott szándékot azzal kapcsolatosan, hogy valakinek ártsunk, illetve a törvény megkerülését, hogy meg nem érdemelt előnyhöz jussunk. A cselekvő tudatában van annak, hogy a másik

1 H. FLATTEN, Irrtum und Täuschung bei der Eheschliessung nach kanonischem Recht, Paderborn 1957.

2 AAS 76(1984) 648.

3 O. ROBLEDA, Introduzone alio studio del diritto privato romano, Roma 1979, 36-39.