Kánonjog 3. (2001)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi rendelkezések a 'Diuersorum patrum sententie siue collectio in LXXIV titulos digesta'-ban
32 SzuROMi Szabolcs Anzelm val az erdeti pszeudo-izidori törekvés átalakul a gregoriánus reform szellemének megfelelő fegyelemmé.35 A gyűjtemény másik sarkpontja a primátus kérdése.36 A megerősített püspöki hatalom tehát még sem abszolút, hiszen a püspök és az egyházmegye minden jelentősebb ügyben alá van vetve a Római Szentszéknek (cap. 3),37 ami megfelel a Dictatus Papae szándékának.38 Azaz nem történhet püspöki székbetöltés a pápa megerősítése nélkül (vö. cap. 91 ),39 és ugyanígy, a megvádolt püspök sem mozdítható el pusztán zsinati határozattal, ehhez Róma döntése szükséges.40 A püspök az elsődleges kiszolgáltatója a szentségeknek, ez egyértelműen kitűnik a gyűjtemény azon fejezeteiből, amelyek a különböző szentségekkel foglalkoznak.41 Természetesen hangsúlyosan igaz ez az egyházi ordóra vonatkotamen caput est et origo una et una mater fecunditatis successibus copiosa. Adulterari non potest sponsa Christi, incorrupta est et pudica; unam domum nouit, unius cubiculi sanctitatem casto pudore custodit.” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 29-30. 35 Vö. VIOLANTE, C., “La riforma ecclesiastical del secolo XI come progressiva sientes di contrasti idee e strutture” in VIOLANTE, C. (ed.), Sant’ Anselmo vescovo di Lucca (1073- 1086) net quadro dette trasformazioni sociali e della rifonna ecclesiastica (Istituto storico italiano per il medio evo, studi storici 13), Rome 1992. 1-15. 36 GAUDEMET, J., “La Primauté pontificale dans les collections canoniques grégoriennes” in ALZATI, C. (ed.), Cristianità ed Europa. Miscellanea di studi in onore di Luigi Prosdocimi, Rome 1994. 59-90. 37 “Ad Romanam ecclesiam ab omnibus, maxime tamen ab opressis appellandum est et concurendum quasi ad matrem, ut eius uberibus nutriantur, auctoritate defendantur et a suis oppressionibus releuentur, qui non potest nec debet mater obliuisci filium suum. Iudicia enim episcoporum maioresque ecclesie cause a sede apostolica, et non ab alia sunt terminande, quia licet in alios transferatur episcopos, beato tamen apostolo Petro dictum est: ‘Quecumque ligaueris super terram erunt ligata et in celis, et quecumque solueris super terram erunt soluta et celis.’ ” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 20-21. vö. cap. 12. 38 Vö. PLÖCHL, W.M., Geschichte des Kirchenrechts, Wien-München 1962.2 II. 81-83. 39 “Statuimus ne episcopi a propriis sedibus aut ecclesiis sine auctoritate Romani pontificis eiciantur. Quod si quomodo presumptum fuerit, antequam et proprius locus et sua omnia eis legibus redintegrentur, nullatenus a quoquam accusentur aut criminentur et nisi sponte elegerint nulli pro talibus respondeant, sed postquam restituti fuerint et sua omnia eis legibus redintegrata dispositis ordinatisque suis magnum spatium tractandi causa eis concedatur. ...” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 66. 40 Cap. 87. “Quamquam comprouincialibus episcopis una cum eorum metropolitano sue prouincie causas episcoporum liceat caritative et concorditer agitare, non tamen licet diffinere absque Romani pontificis auctoritate; quod si secus a quibusdam presumptum fuerit, ipsi qui hoc egerint sue presumptionis suscipiant damnum, et illi qui ab eis perperam excommunicati aut damnati fuerint, auctoritate huius sancte sedis et beati preceptoris nostri clauigeri Petri potestate soluantur atque restituantur; ipsi enim ait Dominus; ‘Quecumque solueris super terram erunt soluta in terra et in celis.’ ” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 64. vö. capp. 83, 85, 88,90. 41 Vö. pl. cap. 215. “De hoc super quo rogastis, id est utrum maius esset sacramentum manus impositio episcoporum aut baptismus, scitote utrumque esse magnum sacramentum. Et sicut unum a maioribus fit, id est a summis pontificibus, quod a minoribus perfici non potest, ita et maiori ueneratione uenerandum et tenendum est. Sed ita coniuncta sunt hec duo sacramenta ut ab inuicem nisi morte preueniente nullatenus possint segregari, et unum sine altero rite perfici non potest. Nam unum preueniente morte saluare sine altero potest, aliud autem non potest.” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 136.
