Kánonjog 3. (2001)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi rendelkezések a 'Diuersorum patrum sententie siue collectio in LXXIV titulos digesta'-ban

A PÜSPÖKÖKRE VONATKOZÓ EGYHÁZFEGYELMI RENDELKEZÉSEK

33

zóan. Ide kapcsolhatóak még az inkardinációt érintő kapitulumok, mivel a más egyházmegyéből átlépni szándékozó ügye is a püspök hatáskörébe tartozik (cap. 190),42 amit azonban csak súlyos indokból engedélyezhet (cap. 229),43 hiszen ez ellentétes az egyházmegye és papsága lelki kapcsolatával.

A LXXIV titulos gyűjtemény nagyon jó és tömör képet ad a püspök kötelességeiről és jogairól. Ez a kép ugyan a hierarchia egyes szintjeinek és feladatainak megkülönböztetésében nem olyan tiszta, mint amilyen megtalálható a nagyjából két évtizeddel később íródott Collectio Anselmi Lucensisben, ám gyűjtemény elsődleges célja nem is ez, hanem hogy biztosítsa az Egyház függetlenségét a világi befolyástól. Ezt a püspöki hatalom megerősítésével, és a pápai primácia kihangsűlyozásával teszi, utóbbival ellensúlyozva az esetleges decentralizációs szándékokat, amelyek szintén az egyes világi fejedelmi törekvésekből fakadnak.44 A LXXIV titulos hatása, mint az első nagyobb terjedelmű gregoriánus gyűjtemény nagyon jelentős, hiszen nemcsak az ezt követő kollekciók vesznek át számottevő mennyiségű pápáknak tulajdonított kánonokat belőle, hanem a püspökökre vonatkozó fegyelmi anyag döntő többsége bekerült a Decretum Gratiani-ba. is.

Cap. 240. “Sacramentum hactenus a summis sacerdotibus uel reliquis exigi nisi pro fide recta minime cognouimus nec sponte eos iurasse repperimus. sacramentum ergo episcopis nescimus oblatum nec umquam fieri debet." GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 149.

42 “Si quis episcopus ciuitatis sue mediocritate despecta administrationem celebrioris loci ambierit et ad maiorem se plebem quacumque ratione transtulerit, a cathedra quidem pellatur aliena, sed carebit et propria, ut nec illis president quos per auaritiam concupiuit nec illis quos per superbiam spreuit. Suis igitur terminis quique contentus sit nec supra mensuram iuris sui affectet augeri.” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 118-119.

43 “Alienum clericum inuito episcopo ipsius nemo suscipiat nemo sollicitet, nisi forte ex placito caritatis id inter dantem accipientemque conuenerit. Itaque si intra prouinciam res agitur, transfugam clericum ad ecclesiam suam metropolitanus redire compellat. Si autem longius recessit, sui precepti auctoritate reucabitur, ut nec cupiditati nec ambitioni occasio relinquatur.” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 143.

44 GAUDEMET, J., “A propos de l’episcopat Medieval (XIIC-XIIIC siecles)” in Studia Gratiano 27 (1996) 149-172.