Kánonjog 3. (2001)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi rendelkezések a 'Diuersorum patrum sententie siue collectio in LXXIV titulos digesta'-ban

A PÜSPÖKÖKRE VONATKOZÓ EGYHÁZFEGYELMI RENDELKEZÉSEK

29

származó anyag összeállításához is felhasználta a szerző Pseudo-Isidorus gyűjteményét.13

A hetvennégy cím közül az 1. (De primatu Romanae ecclesiae), 10. (De iudicio et examinatione episcoporum), 11. (De episcopis sine Romana auctoritate depositis), 18. (De consecratione episcoporum et archiepiscoporum), 25 (De episcoporum mutatione), 27. (De uana corepiscoporum superstitione), 29. (Quod non debeat missa celebrari nisi in sacratis ab episcopo locis), és a 74. (De pastoribus iniuste subditos excommunicantibus) tartalamazza a legtöbb püspökökkel kapcsolatos anyagot, de más címek alatt is találhatunk ide sorolható fejezeteket.

A püspökökre vonatkozó pápai kánonok tartalmi szempontból négy csoportba sorolhatók: a pápa és az Apostoli Szentszékre tartozó ügyek;14 a püspök megválasztása;15 a püspök kötelességei és jogai; a püspökök vádolásának feltételei.16 A harmadik kategórián belül megkülönböztethetjük a püspöki székkel kapcsolatos kánonokat,17 a püspök szentség -és egyébb szentelmények- kiszolgáltatásban betöltött szerepével foglalkozó fejezeteket,18 a püspök személyéhez és jogaihoz kötődő előírásokat.19 20 Érdemes összevetni ezt a felosztást a kronológiai sorrendben következő reformgyűjtemény, a Collectio Anselmi Lucensis (1081-1083 körül) tartalmával, amelynek fő forrása a LXXIV titulos digesta. A kánonok témái hasonlók, azonban Anzelmnél külön kategóriát tudunk felállítani a püspök és a szent rend kötelező fokozatairól. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a LXXIV titulos nem tesz említést erről a kérdésről, de Anzelmnél ez jóval nagyobb hangsúlyt kap és jóval tisztábban jelenik meg, köszönhetően elsősorban az egyházatyáktól átvett részleteknek.211 Ugyanígy látható az is, hogy az anzelmi gyűjtemény anyagába jelentős számú kánon került be mind a püspökségre jelölt személy szenteléséhez szükséges tulajdonságokról, mind pedig magáról a szentelésről, amelyre ugyan szintén utal a LXXIV titulos digesta néhány fejezetben,21

13 GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, xcv-xcvii.

14 Capp. 3, 12, 83, 85,87,88,90,91,93, 94, 160, 175, 176, 179, 191.

15 Capp. 113, 117, 118, 119, 123, 125, 161, 162.

16 Capp. 67, 72, 73, 79, 81,84, 89, 95, 96, 97, 169.

17 Capp. 65, 167, 168, 197, 224, 225

18 Capp. 135, 138, 166, 198, 203, 206, 209, 214, 215, 217, 231,240, 267.

19 Capp. 40, 82, 105, 111, 126, 129, 157, 158, 172, 173, 186, 187, 188, 190, 192, 194, 195, 229, 230, 235,

20 Vö. SZUROMI SZ. A., „A püspökökre vonatkozó egyházfegyelem patrisztikus gyökerei a 'Collectio Anselmi Lucensis'-ben” in Teológia 35 (2001) 83-92.

21 Cap. 113. “Nullus inuitis detur episcopus. Cleri plebis et ordinis consensus et desiderium requiratur. Tunc alter de altera eligatur ecclesia, si de ciuitatis ipsius clero, cui est episcopus ordinandus, nullus dignus, quod euenire non credimus, potuerit reperriri. Primum enim illi reprobandi sunt ut aliqui de alienis ecclesiis merito preferantur. ...” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 75.

Cap. 118. “In ciuitatibus quarum rectores obierint, de substituendis episcopis hec forma seruetur, ut is qui ordinandus est, etiamsi bone uite testimonio fulciatur, non lazcus, non neophitus, non secunde coniugis sit maritus, aut qui unam quidem habeat uel habuerit sed quam sibi uidam copularit. Sacerdotum enim tam excellens electio est, ut hec que in aliis membris ecclesie non uocantur ad culpam, in illis tamen habeantur illicita.d GILCHRIST, J.T.