Kánonjog 3. (2001)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi rendelkezések a 'Diuersorum patrum sententie siue collectio in LXXIV titulos digesta'-ban
30 SzuROMi Szabolcs Anzelm de ez csak töredéke a Collectio Anselmi-ben található szövegeknek.22 Magáról a szentelésről pusztán csak azt tudhatjuk meg, hogy a metropolita jelenlétével, vagy legalábbis tudtával kell történnie,23 továbbá hogy az Apostoli Szentszék jóváhagyására szorul. Hozzá kell tennünk, hogy ha összehasonlítjuk a LXXIV titulos-ban található pápai kánonokat az Collectio Anselmi pápái kánonjaival láthatjuk, hogy az a legtöbb püspökökkel kapcsolatos kánont átveszi a LXXIV titulosból. A szószerint megegyező ilyen fejezetek száma 64 a 75-ből.24 2. A második korpuszt a zsinati kánonok képezik (9 fejezet), amelyek közül forrásként kiemelkedik a 721-es Római Zsinat 5 kánonnal,25 míg a további négy zsinat (a 341-es Antióchiai,26 a 343-as Szerdikai,27 a 419-es Karthágói28 és a IV. Toledói Zsinat2'2) egy-egy kánon erejéig van idézve a püspökökkel kapcsolatos anyagban. A fejezetek sorszámából kitűnik, hogy a zsinatokról átvett fegyelem a kollekció egy meglehetősen kis területére öszpontosul és a gyűjtemény végén helyezkedik el, leginkább a 66. cím alatt (Hec capitula sparsim collecta sunt et Angliranno Mediomatrice urbis episcopo Rome a beato papa Adriano tradita quando pro sui negotii causa inibi agebatur). A zsinati fejezetek forrása tehát a Dionysio-Hadriana gyűjtemény mellett valószínűleg a Capitula Angliramni.30 A zsinati fegyelem jól illeszkedik a pápai kánonok közé, viszont meglepő, hogy a szerző nem vette át a püspökök kiválasztására és szentelésére vonatkozó hagyományos kánonokat a korai zsinatokról,31 amit megtehetett volna mind a Dionysio-Hadriana, mind pedig a Pseudo-Isidoriana gyűjteményből. így a fejezetek a püspöknek az alsóbb klerikusi fokozatok felett, illetve hittani kérdésekben akár a világi fejedelmek felett gyakorolt hatalmáról, a püspök vádolásáról, (ed.), Diuersorum, 77-78. Cap. 123. “Nullus per ambitum ad episcopalem honorem permittatur accedere. Si quis autem episcopatum desiderat, data pecunia potentes personas minime suffragatrices adhibeat nec ad decretum sibi faciendum clericos uel ciues subscribere adhibito cuiuslibet generis timore compellat uel premiis aliquibus hortetur.” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 80. 22 Vö. Ans. 6. 3, 4, 15, 18, 19, 24, 25, 41, 66, 67, 68, 69, 73, 74, 75, 76, 77, 121, 135, 137, 141, 152, 163; Ans. 9. 49. 23 Cap. 162. “Extra conscientiam metropolitani episcopi nullus audeat ordinare episcopum; integrum est enim iudicium quod plurimorum sententiis confirmatur. Nec unus episcopus ordinare présumât episcopum, ne furtiuum beneficium presitum uideatur. Hoc enim et synodus Niceana constituit atque diffiniut.” GILCHRIST, J.T. (ed.), Diuersorum, 104. 24 Vo. SZUROMI SZ. A., „Megjegyzések az Anselmi Collectio Canonum VI. könyvének forrásaihoz” in Kánonjog 1 (1999) 95-101. különösen 97. SZUROMI, SZ.A., “The Rules Concerning Bishops in the 'Anselmi Collectio Canonum' -Sources and Discipline- ’ in Folia canonica 3 (2000) 173-183. különösen 175-176. 25 Capp. 299, 301, 302, 303, 307. 26 Cap. 316. 27 Cap. 327. 28 Cap. 317. 29 Cap. 312. 311 Kiadása: A gyűjteményről vö. HINSCHIUS, P., Decretales, 755-769. MAY. G., “Zu den Anklagebeschränkungen, inbesondere wegen Infamie, in den capitula Angliramni” in Zeitschrift für Kirchengeschichte 72 (1961) 106-112. 31 GRYSON, R., “Les elections episcopales en orient au IVe siede” in Revue d’Histoire ecclesiastique 74 (1979) 301-345.
