Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 111 alárendelt alapról pedig megjegyezte: „provisum in primo”. II. fokon a Rota 1993. június 25-én a bizonyítékokat csak ahhoz találta elegendőnek, hogy azok alapján a felbonthatatlanság kizárását jóváhagyja, de a teljes színleléshez nem185. Ez volt a második megerősítő ítélet a beleegyezés hiánya kérdésében egyazon személyt illetőleg, de a különböző alapok miatt, melyeken ezek nyugodtak, nem találták egybehangzónak, és ezért felküldték a következő turnushoz. A felperes ügyvédje ragaszkodott a két előző ítélet közti aequivalens egybehangzóság kimondásához. Ezt azonban az alapok különbözősége miatt Stankiewicz nem tette meg. Szerinte a jogcím azonos azokkal az alapokkal, melyeken a házasság érvényessége múlik186. A jog kifejezetten előírja, hogy a jogcímek azonosak kell, hogy legyenek mindkét ítéletben. Helyenként azonban elég, ha az alapok csupán aequivalensek - az ilyen ítéleteket hívják aequivalenter egybehangzóknak - állítja Stankiewicz187. Az ítéletek aequivalens vagy lényegi egybehangzósága csak akkor lehetséges, ha van olyan meghatározó tény, amelyet kétféle jogi minősítéssel vagy megnevezéssel lehet illetni. Pl. mikor az értelmet és az akaratot befolyásolja a házasság felbonthatatlanságában való tévedés (1099. k. - ld. fent 119. lábjegyzet) és pozitív akarati aktussal kizárják a házasság felbontha- tatlanságát (1101. k. 2. § - ld. fent 120. lábjegyzet), vagy a totális szimuláció kérdésében magának a házasságnak a kizárása és a házasság szentségi jellegének kizárása (1101. k. 2. § - ld. fent 120. lábjegyzet) esetén. Stankiewicz szerint a teljes színlelés és a felbonthatatlanság kizárása inkompatibilis alapok. Ezért volt az, hogy az utóbbiról csak mint az előbbinek alárendeltről ítéltek, mondván: „provisum in primo”. Ez annyit jelent, hogy a fő alapot jóváhagyó ítéletben benne foglaltatik az alárendelt alap kérdésében való ítélet is. így ezek nem nevezhetők egybehangzó ítéleteknek, hanem a bíróság tartózkodik az ítélethozataltól az alárendelt kérdésben. IV. ÖSSZEFOGLALÁS: A MAI KÁNONJOGTUDOMÁNY VÁLASZAI Láthatjuk tehát, hogy a házasság semmisségének kimondásához két, különböző fokon, független bíróságok által meghozott, egybehangzó ítélet szükséges, vagy legalább egy jóváhagyó határozat a fellebbviteli fokon, és ezeknek rendelkezniük kell a jogot és a tényeket illető indoklással vagy legalább utalással az alsóbb fokú indoklásra. Ha ez megvan, a dolog quasi res iudicatává válik, és fellebbezni már csak új és komoly bizonyítékok vagy érvek esetén lehet. A perfelvétel során meg kell határozni, hogy milyen alapokon kérdőjelezik meg a házasság érvényességét. Az ítéletben pedig mindegyik alapra választ kell 185 Coram Stankiewicz, 1994. III. 22, in Monitor Ecclesiasticus 119 (1994) 341-351. 186 Coram Stankiewicz, 1994. III. 22, in Monitor Ecclesiasticus 119 (1994) 343: „Haec tria elementa identitatis verificari debent etiam in sententiis, quae in causis de nullitate matrimonii proferunt, ut conformem ad normam iuris declarari possint. Ideoque, praeter identitatem personarum et identitatem petiti seu obiecti immediati et mediati actionis, quae ceterum nullam difficultatem interpretativam secum ferunt, hisce in causis ante omnia inspicienda est identitas causae petendi, quam caput nullitatis sub formula dubii concordati (cfr. can. 1677 ij 3.) constituit.” 187 Coram Stankiewicz, 1994. III. 22, in Monitor Ecclesiasticus 119 (1994) 344.
