Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
100 Joggyakorlat nem összeegyeztethetetlen ezen kétfajta tévedéssel, amennyiben az ítéletre való éretlenség nem zárja ki a hibátlan megismerési aktus képességét, és ha a semmisségi alapokat csak részben érinti. Egyik legfontosabb példa erre a totális és a részleges szimuláció közti inkompatibilitás. A feltétel és a teljes színlelés kizárják egymást, míg a feltétel és a részleges színlelés nem. Pl. amíg valaki csak gyermek nélküli házasságot akar (gyermekáldás kizárása), ugyanakkor akarhatja azt is, hogy a házasság bomoljon fel vagy legyen érvénytelen, ha mégis gyermek születne. Bár a hiányosság tárgya nem ugyanaz (pl. valaki érdekházasságot akar kötni, és ezt a hiányos beleegyezését abba a feltételbe foglalja bele, hogy a partnere legyen milliomos), az alapok összeférhetők. N. Schöch139 140 a fent említett véleménye alapján aequivalens egybehangzósá- got lát a következő jogcímek között:- félelem és teljes színlelés- teljes és részleges színlelés- színlelés és pszichés alkalmatlanság- félelem és pszichés alkalmatlanság- teljes színlelés és feltétel- feltétel és tévedés- részleges színlelés és jogi tévedés- tévedés és megtévesztés- a beleegyezésre való képtelenség különböző fajtái (1095. k. 1-3. — ld. fent 29. lábjegyzet). 4. Az egymásnak alárendelt jogcímek kérdése Két percím közül már a perkérdés megfogalmazásában akkor kell az egyiket a másiknak alárendelni, ha logikailag nem állhatnak fenn egyszerre. Ilyenkor a perkérdés ilyen szerkezetű: „Bebizonyosult-e a házasság érvénytelensége ebben az esetben x címen, vagy ha nem, akkor legalább y címen?” Michel Thériault felteszi a kérdést: jogszerű-e az eljárás, ha az 1. fokú bíróság több, egymásnak alárendelt jogcím közül csak az elsőről ítélkezik? Elemzésében kifejti, hogy a vizsgálat tárgyát bele kell foglalni a perfelvétel során a perkérdésekbe (ld. 1513. k. 1. §,4°). A bírói döntés lényege pedig az egyes perkérdésekre való megfelelő válasz (ld. 1611. k. 1. — fent a 92. lábjegyzetben). Thériault vizsgálatai szerint házassági ügyekben, ahol több olyan perkérdést találunk, melyek között logikai összefüggés van, a Rota általában mindegyik kérdésre külön megválaszol döntésében141. Egymással logikai összefüggésben álló, de egymásnak alá nem rendelt perkérdésekre kiváló példa a következő eset: Kiadhatunk-e a két felet meghatározatlan időre különválasztó ítéletet, vagy nem? Ha igen, melyik félhez kerülnének a kiskorú Dániel és Rafael? [...] Az előterjesztett kérdést megválaszoló döntésünk az első kérdésre nézve: megerő9 SCHÖCH, II principio 114-130. 140 Can. 1513. - § 1. Contestatio litis habetur cum per iudicis decretum controversiae termini, ex partium petitionibus et responsionibus desumpti, definiuntur. 141 THÉRIAULT, „Subordinate" Grounds 257-263.
